Egykori klímaváltozások segítették a migrációt
Arábia az emberelődök terjedése szempontjából nagyon fontos terület volt.
Egy nemzetközi kutatócsoport a szaúd-arábiai Nefúd-sivatag őskori leleteit elemezte – számol be a Max Planck Történettudományi Intézet oldala. Az eredményekről beszámoló tanulmányban az éghajlati átalakulások és a migráció kapcsolatát is bemutatják.
A szakértők a vizsgálat során Arábia legkorábbi, 400 ezer évvel ezelőtti embereinek nyomaira bukkantak. Dr. Huw Groucutt, a Max Planck Történettudományi Intézet munkatársa és a csapat vezetője szerint ez komoly áttörés az arábiai régészeti kutatások történetében.
A több ezer kőeszköz több hullámban zajló megtelepedésről árulkodik. A Háll Ámájsán 4 nevű lelőhelyen a tavak kialakulása hat fázisának jeleit fedezték fel, 400, 300, 200, 100 és 55 ezer éve a környéken emberek is éltek. 150 kilométerre, a Dzsubba-ozáisnál 200 és 75 ezer éves tárgyakat is azonosítottak. A különböző közösségek eltérő típusú eszközöket hagytak hátra.
Az érintett korszakokban a csapadék mennyisége nőtt a térségben, a nedvesebb időszakban pedig tavak, folyók és vizes élőhelyek keletkeztek Arábia-szerte. Ezzel kedvező közeg jött létre a populációk vándorlásához.
A leletek sokfélesége arról árulkodik, hogy az egyes populációk több irányból érkeztek. Egyes esetekben az eszközök változatossága azt mutatja, hogy egy időben eltérő emberelődök lakhatták a régiót. Lehetséges, hogy Arábia egy fontos fajközi találkozóhely volt Afrika és Eurázsia között.