Ókori popkultúra

Egy új tanulmányban angol szakértők egy kevésbé ismert, ógörögül írt szöveget vizsgáltak – számol be a Cambridge-i Egyetem oldala. Az eredmények alapján a modern költészet és zeneszövegek őse a véltnél 300 évvel korábban, az időszámítás szerinti 2. században jelent meg.

A költeménynek egy rövidebb, négysoros, valamint egy hosszabb verziója is létezik, a szöveg nagy vonalakban arról szól, hogy a költő nem törődik az emberek véleményével – ehelyett inkább a szerelmet választja. A mondanivalóra akár egy mai popdal refrénje is épülhetne.

A vers egykor igen népszerű volt a Római Birodalom keleti részén, és mintegy 20 drágakőbe vésve, illetve a spanyolországi Cartagena egyik falfirkáján is felfedezték. Tim Whitmarsh, a Cambridge-i Egyetem professzora az elérhető verziókat elemezve arra jutott, hogy az ismeretlen szerzőtől származó költeményben eltérő versmértéket használnak, mint ami az ókori görög versektől általában megszokott. Eddig a szakértők úgy vélték, hogy ez a típusú „hangsúlyos verselés” csak az 5. században, a bizánci keresztény himnuszokkal jelent meg.

Whitmarsh szerint a költemény lehet a hiányzó láncszem a verselés és a zene ősi, mediterráneumi típusa, illetve azok modern formái között.

A kutatók eddig is tudták, hogy az ókori Görögországban létezett „popköltészet”, de a fennmaradt példák gyakran hasonlítanak formájukban a kifinomult poétika műveire. A most vizsgált vers ugyanakkor egészen más gyökerű, és főként szájhagyomány útján maradhatott fenn.

A különleges költeménynek magyar vonatkozása is van. Az egyik legjobb állapotban konzerválódott és legszebb verzió egy, a mai Magyarország területén eltemetett nő sírjából került elő. A nyaklánchoz tartozó ékkövet ma az Aquincumi Múzeumban őrzik. Whitmarsh szerint hasonló kiegészítőket a birodalom középrétegeinek tagjai vásárolhattak, a szakember az ékszereket napjaink idézetes pólókhoz hasonlította.