Az Operaház megnyitója

A királyi főváros bizonyítani akart Bécsnek és a világnak, hogy ő is felzárkózott a nagyvárosok sorába, és nem csupán egy nagyra nőtt falu már. Így a híres párizsi és bécsi opera mintájára felépítette a saját dalszínházát.

Budapesten mind a zenés mind a prózai darabokat a Nemzeti Színház mutatta be, ám egy idő után ez a színház egyre kevésbé tudott eleget tenni mindkét műfaj kedvelőinek. A helyzet rendezésére a belügyminiszter 1873 elején színházi ankétot hívott össze, ahol döntés született a drámai és operai szak elválasztásáról és egy önálló dalszínház felépítéséről.  Nem hagyhatjuk szó nélkül az elkészült épület társadalmi jelentőségét sem, ami elsősorban az arisztokrácia és a legtehetősebb pénzemberek népszerű találkozóhelyévé válhatott.

Az Operaház életében fontos szerepet kapott az intendáns, aki az intézmény megbízott felügyelője (igazgatója) volt. Erre a tisztségre először báró Podmaniczky Frigyest nevezték ki, aki a korábban megépült Nemzeti Színház intendánsi székéből került át az Operához, de a fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként egy jutányos telekcserének köszönhetően sikerült megszereznie Budapest legolcsóbb telkét, a Hermina téren, ahol elkezdődött az építkezés. A rossz hírű környéken működött az ócskapiac és a városi szóbeszéd szerint az alföldi betyárok is itt húzták meg magukat. Azonban a Sugár út (ma Andrássy út) kiépülésével, mire a dalszínház elkészült, ez a szakasz is elegáns városrésszé alakult át.

A modern technikák bevetése

Az építkezést 1875-ben kezdték el, ám a bécsi Ringtheater tűzvész okozta tragédiája megakasztotta a munkákat. (400 néző égett bent a szerencsétlenség során.) Az esemény a belső tervek átgondolására ösztökélte a tervezőt, Ybl Miklóst, majd egy új technológia, az Asphaleia újonnan szabadalmaztatott hidraulikus gépeinek alkalmazása mellett döntött. Mivel az egész építkezés során nagyon ügyeltek arra, hogy magyar mesterekkel és hazai alapanyagokkal dolgozzanak, a kivitelezést a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. végezte.

„Csupán maga a színpad fa. A színpadot vaserdő tartja, oszlopok méternyi távolságra. Minden oszlop külön gép, misztikus kerekekkel, csigákkal. Minden oszlop magában, vagy egyszerre több, avagy valamennyi mozog, emelkedik, sülyed, meghajlik, mint a könyök és a szerint mozog, hajlik, emelkedik a színpad. Beláthatatlan e szövevényes gépezet, mégis elég egy vagy két ember, hogy ezt az óriási erőt működésbe hozza” -mutatta be a szerkezetet a korabeli Vasárnapi Újság.

Szintén modernnek számított a színház szellőztetési rendszere. A friss levegő kültéri burkolatba vágott nyílásokon keresztül a falbeli járatokon tovább haladva a nézőtéri székek alól jutott a belső térbe. S e diszkrét megoldással nem romlott a terem akusztikája sem.

Incidens a fényűző megnyitón

A Magyar Királyi Opera megnyitóját hatalmas érdeklődéssel fogadták, köszönhető ez annak is, hogy folyamatosan a közbeszéd tárgya volt az építkezés. Mindenki látni szerette volna a grandiózus végeredményt, a díszes neoreneszánsz palotát. Az ünnepségen maga a király, Ferenc József is tiszteletét tette. Még az építkezés kezdetén azzal a kitétellel adott engedélyét a tervekre, hogy nem lehet nagyobb a bécsinél. A legenda szerint a végeredményt látva megjegyezte: „valóban nem lett nagyobb, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet.”

A megnyitóra hamar elfogytak a jegyek mind az 1200 ülőhelyre. Az ünnepség programja szerint Erkel Bánk Bánjának első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és Wagner Lohengrinjének első felvonását adták elő, az Operaház első igazgatójának, Erkel Ferenc vezényletével. A megnyitó előtt az utcán óriási kíváncsi tömeg gyülekezett, néhányan áttörték a rendőri kordont és bejutottak az épületbe. Csak erélyes fellépéssel tudták helyreállítani a rendet. Az incidens a fővárosi rendőrkapitány állásába került.

A király ennek ellenére elégedettségét fejezte ki Tisza Kálmán miniszterelnökhöz intézett levelében, amelyet a Vasárnapi Újság is közzétett: „Kedves Tisza! Az uj dalműszinháznak múltkori megtekintése, de különösen annak tegnap történt ünnepélyes megnyitása alkalmával örömmel győződtem meg arról, hogy e ház nemcsak építészeti s művészeti szépsége, hanem egész berendezése tekintetében is, minden várakozásnak megfelel, s általa a főváros, valamint az egész ország a zeneművészet ápolására és fejlesztésére méltó intézetet nyert.”

Az Operaház ugyan hosszú történelme során számos válságos időszakon ment keresztül, de mai napig áll, és várja a vájt fülű közönségét. Az épület jelenleg is szépül és megújul, 2022. márciusára várható, hogy újra megnyitja kapuit az opera- és balett kedvelők számára.

Írta: Ádám Eszter