Évgyűrűkkel a hangszerek nyomában

Számos vonós hangszer valódi műalkotás, ennek megfelelő árral, így nem mindegy, ha valaki dollármilliókat fizet egy hangszerért, akkor valódit kap-e cserébe. Paolo Cherubini, egy svájci dendrokronológus, vagyis olyan szakember, aki kormeghatározással foglalkozik a fák évgyűrűi alapján, a Science hasábjain beszámolt arról, milyen módszerrel tudják e hangszerek valódiságát megállapítani.

A fák, amelyek egy korszakban, egy helyszínen nőnek, az évgyűrűikben is egyformák, hisz az évgyűrűk a helyi időjárás, az éghajlat sajátosságainak megfelelően nőnek. Bár megfelelő mennyiségű titokzatosság övezi azt, hogy például Stradivari honnan szerezte be a hangszereihez a fa alapanyagot, az az általánosan elterjedt nézet, hogy az Alpok keleti felében lévő erdőből, ahova a legenda szerint maga választotta ki a fákat.

A kivágott fákat, mielőtt hangszerré válhattak volna, számos folyamaton ment át, így például szárítás, pácolás, érlelés, ami akár éveket is igénybe vehetett. Ezért a fa kora nem a hangszer korával egyenlő, csupán azt mutatja, mi a fizikailag lehetséges legkorábbi időpont, amikor a hangszer készülhetett.

Az ilyen hangszerek esetében a radiokarbonos kormeghatározás nem alkalmazható, hisz ehhez mintát kell venni a hangszerből, ez pedig befolyásolhatja az értékes műremek hangját is. Ezért is jó ötlet a fák évgyűrűit használni, ezeket ugyanis sérülésmentesen lehet vizsgálni, összehasonlítani már datált fákkal. A hegedűk fáinak évgyűrűit megvizsgálva persze nem az derül ki, hogy pontosan mikor készült el a hangszer, hanem az, melyik az az időszak, aminél előbb bizonyosan nem készülhetett a hangszer. Egy hamisítvány esetében a későbbi időpont abszolút árulkodó, ha például a fa akár csak az adott hangszerkészítő halálát követően néhány évvel is nőtt, akkor biztosan nem lehet az adott mester alkotása. Számos, híres mesterhez kötött hangszer eredetét tisztázta így már Cherubini és csapata, komoly csalásokat leplezve le.