Bizonyosan hamisítvány a Vinlandot ábrázoló viking térkép

A 15. századinak tartott térképen Vinlanda Insula névvel látható a vikingek által Vinlandnak nevezett terület, vagyis Észak-Amerika Göndlandtól nyugatra lévő partvidéke. A térképet a felbukkanását követően a legkorábbi, Amerikát ábrázoló térképnek tartották.

A Yale Egyetem az 1960-as években szerezte meg a térképet, amely egyébkét 1957-ben, vagyis 3 évvel L’Anse aux Meadows településmaradványa felfedezése előtt bukkant fel először. Hamarosan azonban többen meg is kérdőjelezték a valódiságát, és a tintájából, néhány pontról vett mintákat is jóval későbbinek találták. Most egy nemzetközi, restaurátorokból álló, a Yale vezette csoport új, átfogó, a legmodernebb technikákat felvonultató vizsgálatsorozatnak vetette alá a térképet, és így sikerült teljes, végleges bizonyosságot nyerni arról, hogy az hamisítvány. A kutatócsoportnak most nemcsak a teljes térképhez volt korlátlan idejű hozzáférése, hanem olyan középkori művekhez is, amelyek a hamisítvány eredetileg feltételezett korából származnak, így számtalan összehasonlító elemzést is végezhettek.

A Speculum Historiale című eredeti, középkori, 4 kötetből, és 32 részből álló könyv az, amelyből a térkép alapjául szolgáló borjúbőr pergamen származik. A pergamen (vagyis a térkép) hátoldalán egy latin nyelvű, eredetileg vasgubacs tintával írt felirat e könyv elkészítéséhez adott instrukciót a korabeli könyvkötőnek. „A Speculum harmadik kötetének második része” volt az eredeti felirat, amelyből a mai térképen ez lett: „A rajzot a Speculum harmadik kötete második részének első felére”. A tinta összetevőinek elemzéséből kiderült, hogy a valós, eredeti feliratot 20. századi tintával átírták, hogy úgy tűnjön, a térképet említik a kötethez hozzákötendőként a könyvkötőnek. Raymond Clemens, a Yale történelmi könyvtárának és levéltárának kurátora elmondta, hogy ez egyértelmű jele a szándékos hamisításnak, és nem valami ártatlan szórakozás eredménye a térkép.

További, a hamisítványra valló elemek, hogy a térképről hiányoznak azok a díszítések, amelyeket a középkor térképeire jellemző, ki van lyuggatva a pergamen, és kifakult a tinta a legtöbb helyen.
A Yale csapata a tintát röntgen-fluoreszcens spektroszkópia segítségével elemezte, ez a technika képes meghatározni a különböző kémiai elemek elhelyezkedését a teljes térképen anélkül, hogy megsérülne maga a tárgy. Bár maga a technológia jó ideje létezett, csak a közeli múltban vált alkalmassá arra, hogy egész dokumentumokat szkenneljenek vele végig. Ez lehetővé tette, hogy ne csak egy-egy kiválasztott pontot vizsgáljanak, hanem a teljes térképről születhessen meg az átfogó elemzés.

Beszkennelték a teljes térkép kémiai összetételét.

Forrás: Yale University

Ez az elemzés nem tudott a középkorban használt vasgubacs tinta alapanyagaiból semmit kimutatni, ám a modern titánvegyületet az egész térképen megtalálta. Egy másik vizsgálattal megerősítették, hogy a titánvegyület azonos azzal, amit a 20. századi tintához használtak. A térképen talált elemi összetételt összehasonlították a Yale levéltárában őrzött középkori iratokéval, és szembeszökő volt a különbség.

A kutatók elmondták, hogy mennyire sok szellemi energiát vesz el a valódi iratok vizsgálatától, tanulmányozásától egy-egy ilyen hamisítvány, és jórészt emiatt is döntöttek úgy, hogy pontot tesznek az évtizedek óta tartó feltételezések, viták végére.

A vizsgálatokat végző szakemberek hamarosan több tanulmányt is megjelentetnek majd az elemzéseikről, a térkép pedig továbbra is a Yale könyvtárában marad, hisz önmagában a hamisítás miatt is érdekes tárgy, amellett, hogy a hozzá felhasznált pergamen valódi.