Az első női zeneszerzők

Korukban a női családtagok ugyanúgy élvezői lehettek a koncerteknek, s ez bizonyára motiválhatta a következő két muzsikakedvelő hölgyet, hogy maguk is alkossanak. (Fontos adalék, hogy a nők akkoriban iskolarendszerű oktatásban nem részesültek, ám a házitanítók és nevelők nagy hangsúlyt fektettek a művészeti oktatásra és a nyelvismeretre.)

Első női magyar zeneszerzőként Koháry Mária grófnőt szokták említeni, ám személye körül számos a nyitott kérdés. Sok helyen olvashatunk családjának hatalmas Hont megyei földbirtokáról, viszont a több Mária nevű rokon közül a zenész nehezen beazonosítható. Ha mélyebbre ásunk a történeti dokumentumokban, valójában csak annyit tudunk biztosan, hogy a bécsi Zenebarátok Társaságának (Gesellschaft der Musikfreunde) könyvtárában található egy zongoraszonáta kézirata, amelyen ez áll: Sonata per il Clavi Cembalo / Par Mademoiselle la Comtesse Marie de Koháry.
Arról, hogy ki lehetett Koháry Mária grófnő a kéttételes E-dúr zongoraszonátának szerzője, máig kevés információ áll rendelkezésünkre. A zeneértők számára annyit elmondhatunk, hogy a mű párszor felcsendülhetett korunk hangversenyein, és a kritika így fogalmazott róla: „Koháry Mária grófnő kéttételes E-dúr szonátája nyitotta e részt: a mű köznyelvi megszólalásmódja, könnyed Liebhaber-fajsúlya (szerk. Liebhaber: képzetlen, emocionális zenefogyasztó) után a műsort záró, szintén kéttételes Haydn-kompozíció, a C-dúr szonáta hallgatásakor nem lehetett nem összehasonlítani egyazon modell két, gyökeresen eltérő nagyságrendet képviselő megvalósítását” – olvasható a Muzsika című újságban.

Széchényi Franciskát (Fanny) szintén gyakran emlegetik az első zeneszerzőnőként, és hála híres családjának, az ő életéről sokkal többet tudunk. 1783-ban Bécsben született a múzeum- és könyvtáralapító, Széchényi Ferenc, legidősebb lánygyermeke. Kiválóan zongorázott, az 1814-15-ös bécsi kongresszuson összegyűlt előkelő közönség is elismerően nyilatkozott játékáról. Művészi tehetsége rajzban és költészetben szintén megmutatkozott, megfestette például a Széchényi-család életének hétköznapi részleteit, amely albumszerű gyűjteménye a Nagycenki kastélyukban ma is látható. Ezek között találunk olyat is, ahol a családot kamarazenélés közben ábrázolta. Batthyány Miklóshoz ment feleségül, és Pinkafőn (ma Ausztria) telepedtek meg. A településen zárdát épített, ahova meghívta az Irgalmas Nővérek apácarendjét, majd lányiskolát, gyengélkedőt és árvaházat, bölcsödét alapított. A helyi templom kápolnájába ő maga orgonázott, s vezette a kórust, emellett szerzett zongoraműveket, liturgikus éneket, duetteket, kórusműveket. Számos közülük kéziratban maradt meg, de kettő vallásos énekét ki is adták. Fanny élete utolsó éveire zárdába vonult, és apácák között hunyt el 1861 október 10-én.

Széchényi Franciska egyik zongoraműve, a „Sechs Länder” című, meghallgatható Széchényi a Hungarian dinasty című albumon.

Írta: Ádám Eszter