Szenvedélye a magyar népviselet és azok kiegészítői

2021.10.13.Balogh Boglárka

National Geographic Magyarország

A díszes, egyedi ruháiról és ékszereiről ismert győri iparművész, Németh Hajnal Aurora missziója az, hogy a régi magyar népviseleteket, hímzésmintákat újraalkossa és a mai öltözködésbe beillessze. Kitartó munkájának hamar meg is lett az eredménye, egyedi menyasszonyi kollekciója az amerikai GMARO magazin címlapján mutatkozott be.

Mikor a Futó utcai gangos műteremlakás első emeletén kinyílik az ajtó, teljes pompájában mosolyog rám Aurora. Már a rajta lévő ruha, és a fejét körbeölelő virágkoszorú is lenyűgöző, háta mögé kukkantva pedig egy kincsesbánya hívogat. Szinte be sem léptem még az előszobába, de máris megállok gyönyörködni a magyar népművészet gyöngyszemeiben: akármerre nézek, gazdagon hímzett kalapok, apró hajcsatok, csillogó fejdíszek, bakancsok.

Honnan ez a szenvedély?

Régiségkereskedők gyermekeként korán megtanultam, hogy a tárgyakat nem kidobjuk, hanem felújítjuk, és új életet adunk nekik. Hétéves voltam, mikor a pécsi régiségvásárban első látásra beleszerettem egy narancsszínű hímzett mellénybe. A szüleim nem akarták megvenni, mire az árus megsajnált, és nekem adta. Ez volt az első népies darab a ruhatáramban, és én annak ellenére is rettentő boldogan viseltem, hogy a kortársaim között finoman szólva sem számítottam menőnek.
Hálás vagyok, hogy gyönyörű tárgyak között nőhettem fel, nekem az, hogy mit kell megnézni egy porcelánon, egy ezüst tárgyon, egyértelmű, természetes. Ráadásul a szüleimmel rengeteget jártuk a világot, az utazást mindig összekötöttük a helyi régiségvásárokkal is. Így vehettem Svájcban egy 1900-as évek eleji kalapot, amit a mai napig hordok, vagy egy 1800-as évek végi belga csipke vállkendőt. Először a spórolt pénzemből vettem antik viseleteket, később pedig egy csoda szép bordó kalotaszegi szoknyára tettem szert, amit mostanában alakítottunk át.

Ezen a vonalon haladva lehetett volna belőled antikvitással foglalkozó szakember, ám téged a népművészet ejtett rabul.

A népviselet iránti rajongásomat a néptánc alapozta meg, már egész fiatalon tudatosan gyűjtöttem a viseleteket, azt szerettem volna, hogy legyen többféle ruhám, természetesen a megfelelő kiegészítőkkel. Erdélyi tánctáborokban, falusi házakba bekopogtam és megkérdeztem, van-e eladó ruha.
Engem a magyar népviselet inspirál. Szeretem és elfogadom annak színességét, díszességét, és arra törekszem, hogy a népművészetünk megmaradt darabjait újragondolva a mai korba illesztve megőrizzem.
Ebben az országban születtem, magyar szülők gyermeke vagyok és sok dologban akarva-akaratlanul is magyarként gondolkodom. Fontosnak tartom ápolni a gyökereinket, nem szeretném, ha a meséink, történeteink, viseleteink, dalaink, szimbólumaink elfelejtődnének. Hiszek abban, hogy ha népviseletet hordunk – hacsak egy mellényt, hacsak egy lázsiást, akár újratervezve, akár autentikus verzióban – már tettünk azért, hogy a szimbólumaink jelentéstartalma ne merüljön feledésbe. Én büszkén vállalom a személyiségem elválaszthatatlan részeként a magyarságomat, ebből következően pedig a múltunk értékes darabjait is bátran viselem. Korábban sokat bántottak, de ma inkább imádják azt, amit képviselek. Gyakran hallom az utcán: Nézd, ott megy a magyar Frida Kahlo!

Mekkora ez a gyűjtemény? Tervezéseid során csupán ezekből merítesz?

A gyűjtemény autentikus magyar viseletek és azok újragondolásából született ruhák és ékszerek tárháza. Ha megnézzük a régi darabokat, látjuk mennyi időt szántak az elkészítésükre, mennyire más textileket, gyöngyöket, szalagokat használtak. Tele vannak különleges energiákkal, történetekkel. Ezért is imádom őket!
A tervezéshez általában a könyvek adnak ihletet. Talán mondhatom, hogy spórolt pénzem egyik felét viseletre, a másikat könyvekre költöm. Legutóbb Győrffy István matyókról szóló kötetét olvastam el, ebből született egy teljes kollekció.

Hogyan találtatok egymásra az amerikai GMARO magazinnal? Milyen volt a fogadtatása a hagyományos magyar népviselet ilyen különleges megjelenítésének?

Már régóta figyelemmel kísértem, micsoda fantasztikus divatfotókat jelentet meg a magazin, titkon én is arról álmodoztam, hogy egyszer az Aurora Folkglamur is ott lehet. Az amerikai magazinokba nem egyszerű bekerülni, hiszen beszélni kell a mai kor divatnyelvén, de különlegesnek is kell lenni, valamint profi minőségben kell mindezt kivitelezni. Én minden kollekciómban arra törekszem, hogy egyedi legyen, olyan, ami még nem készült, amit nem látott még a közönség. Hosszú hónapokon át készült a menyasszonyi kollekció, a szettek különlegesek, színesek és díszesek lettek. A végeredményt látva aztán léptünk egy merészet, és elküldtük a magazinnak az anyagunkat. Mikor a kurátor megkérdezte, van-e kedvünk a címlapon is megjelenni, természetesen igent mondtam, nagy örömmel. Hatalmas lépés volt ez, több tengerentúli megrendelőt hozott ez a megjelenés.

A hétköznapi viseletbe be tudjuk-e illeszteni a népművészeti hagyományokat, akár kiegészítők formájában is? Hogyan őrizhetjük hagyományaimnak a modern öltözködésünkben?

Az egész Aurora FolkGlamour erről szól igazából. Hogyan tudjuk a hétköznapokban és az ünnepnapokban élő módon viselni azt, ami a mi örökségünk. Igaz, ehhez újra kell tervezni a viseleteket, a hímzésmintákat, néha új funkciót kell adni nekik, de megéri, mert így marad fenn a népi kultúra. És közben arról se feledkezzünk meg, hogy gyönyörűek vagyunk bennük, s ezen túl rejtett szimbólumokat is tartalmaznak.

Hát nem fantasztikus a magyar népi örökségünk? Én lenyűgözve állok minden egyes tervezés előtt, hogy miket tudtak elődeink alkotni.
Különleges kollekcióiért Aurora négy Hungarikum díjat is nyert az egymást követő években, alkotásait megannyi magyar színész, énekes viselte. Mindezek mellett megszületett a Mesés divatbemutató nevű előadása is, amelynek keretében az autentikus népviseletek és hímzés minták, illetve az ezek inspirálta ruhákat és ékszereket mutatja be. Előre kiválasztott magyar népmesék, balladák, gyűjtések és operák elevenednek meg a nézők szeme előtt, miközben egy kis szeletet kapunk Magyarország csodálatos népi értékeiből.