Honnan származik a déloszi Apollón-szobor?

Délosz szigete az ókori görög világban egy kultikus, szent hely volt. A terület ma főként szobrairól híres. A töredékesen fennmaradt Apollón-szobor története régóta foglalkoztatja a szakembereket. A kő geokémiai vizsgálata arra utalt, hogy a szobor alapanyaga a közeli Náxosz déli részéről származik, a térségben viszont nem tudni korabeli márványbányáról.

Scott Pike, a Willamette Egyetem georégésze két éven át folytatott helyszíni vizsgálatot a Mediterráneum cserjés vidékein. A kutatók most úgy véli, megtalálták a déloszi Apollón-szobor forrását – számol be a Phys.org.

A görög archaikus kor (időszámítás előtt 800-480) egyik jellegzetes szobortípusa a meztelen, fiatal férfiakat ábrázoló, jellemzően nagyon magas kurosz típus. A ma már csak széttöredezve fennmaradt déloszi Apollón-kurosz egykor 10 méter magas lehetett. A szakembereket a szobor elsősorban felirata miatt foglalkoztatja, mely szerint egyazon kőből, szoborból és talapzatból áll, egy későbbi kiegészítés alapján pedig a kurosz a náxosziak felajánlása volt Apollónnak.

Nem tudni, hogy a felirat pontosan mire utal. Lehet, hogy a szobrot egyetlen márványtömbből faragták ki, de az is elképzelhető, hogy a kő származik egyetlen helyről. Pike most a szobor különböző részeiről vett mintákat, melyeken szén- és oxigénizotópos vizsgálatot végzett.

Az eredmények alapján a márványt valóban Náxoszról hozták, de egy olyan déli régióból, ahol eddig nem találtak bányákra utaló nyomokat. Pike ellátogatott a helyszínre, és hetekig járta a szigetet, mire sikerült a geológiai térképeken nem jelölt márványokat találnia. A kövek közel álltak a korábban feltárt régészeti lelőhelyekhez. Érdemes kiemelni, hogy a korszak bányái egyáltalán nem voltak olyan látványosak, mint a maiak, felfedezésük így nem egyszerű.

A kutató két helyi márványból mintákat is vett, amelyek hasonlítottak az Apollón-kurosz anyagára. Pike bízik benne, hogy friss eredményei más vitatott eredetű Görögországi szobrok vizsgálatában is segíthetnek.