Taj Mahal – másképp
Indiai utazásunk befejező állomása Agra volt, és a kihagyhatatlan Taj Mahal. Már messziről érezhető volt, hogy az amúgy sem jelentéktelen zsúfoltság itt bizony fokozódni fog, hisz még a pandémia előtt jártunk az ázsiai országban.
A monumentális épületet kerítés veszi körbe, a biztonságra fegyveres őrök ügyelnek. A Jamuna-folyón csónakba (inkább lélekvesztőnek nevezném, mert szó szerint folyamatosan szivárgott be a víz) szálltunk, és onnan csodálhattuk a látványt. Az állatok, mint ahogy azt Indiában megszokhattuk, itt is aktív részesei a tájnak: tehenek, kutyák, madarak élnek békés kolóniában az elszenesedett halotti máglyák és kegyhelyek körül. Egy pillanatra az ember el is veszti kapcsolatát a valósággal, ahogy ez a látvány megelevenedik.
A főbejárathoz sétálva hosszú kígyózó sorok fogadtak. Azok, akik előre váltott belépővel rendelkeznek, gyorsabban juthatnak át az ellenőrzésen. Amikor belépünk, a képeslapokról visszaköszönő látvány tárul elénk: a monumentális Taj Mahal. A síremlékhez tartozó kertbe, illetve a mauzóleumhoz az előudvar felől egy vörös homokkőből épült főkapun át jutunk, a középpontban egy lótuszvirággal teli, fehér márványból készült mesterséges tó látható, amihez szimmetrikusan négy csatorna csatlakozik. Ez a helyszín kedvelt fotótéma is egyben: rengeteg turista igyekszik itt elcsípni az ikonikus pillanatot, ahogy ujjaik között „tartják” a palotát.
Az épület valóban óriási: nehéz elképzelni, hány ember keze munkája volt képes megalkotni ezt a márvány síremléket, a főbejáraton látható csodálatos kalligráfiákat.
A nyugati oldalon egy vörös homokkőből készült mecset található, ahová a belépés szigorúan mezítláb történhet, nőknél térdet és vállakat fedő ruhában. Itt bizony nem ritka az sem, hogy patkánnyal találkozunk!
Az épület látogatása után, zöld papagájokkal, csíkos mókusokkal együtt pihenhetünk meg a parkban. A korábban említett tóban darvak, és más madarak időznek. Mellettük mosolygós szikh árusok kínálják portékájukat, feledhetetlen emlékké téve az utazásunk végállomását.
Írta és fényképezte: Gróf József