Az űrből vizsgálták az ősi közösségek nyomait

A világon számos, a laikusoknak is szembetűnő lelőhely létezik, gondoljunk csak a piramisokra vagy a kínai nagy falra. A legősibb kultúrák nyomainak felfedezése azonban jóval nehezebb feladat a kutatók számára is. A Pennsylvaniai Állami Egyetem csapata a közelmúltban műholdas adatok révén figyelte meg Madagaszkár délnyugati részét – számol be az egyetem oldala. A szakértők célja az volt, hogy felmérjék, miként hatottak az egykori őslakosok a tájra.

Dylan S. Davis, az intézmény antropológia hallgatójának és a tanulmány társszerzőjének egyik érdeklődési területe annak vizsgálata, hogy milyen nyomokat hagynak az emberek a tájban. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a kisebb társadalmak, melyek nem folytatnak nagy építkezéseket, miként hatnak a környezetre.

A kutatók a PlanetScope műholdflotta nagy felbontású képeit, valamint a vegetációra vonatkozó adatokat felhasználva elemezték, hogy miként változott Délnyugat-Madagaszkár partvidéke az emberi kultúrával együtt. Utóbb statisztikával és modellezéssel mérték fel, hogy a helyiek mennyiben befolyásolták a tájat. A szakértők az ismert lelőhelyek környezetének különösen nagy figyelmet szenteltek.

A régészek hagyományosan általában az ősi földművesek és állattenyésztők nyomait keresik, azt viszont ritkábban vizsgálják, hogy a vadászó, halászó, gyűjtögető közösségek hogyan hatottak a környezetre. A megfigyelt régióban az ilyen társadalmak jellemzően csak szezonálisan, évről évre telepedtek meg.

Davisék elemzésük során arra jutottak, hogy a látszólag érintetlen környezet valójában nem az: a mintegy 650-780 négyzetkilométeres terület 17 százalékán láthatóak az emberi hatások. A csapat úgy véli, a szakma alulértékeli a nem mezőgazdasági társadalmak környezeti hatásait, melyek ugyan nem jelentősek, de kimutathatóak.