Az európaiak előtt is eljutottak emberek a Falkland-szigetekre

Az európai felfedezők az 1600-as években bukkantak az Atlanti-óceán déli részén, Dél-Amerika partjaitól közel 500 kilométerre fekvő Falkland-szigetekre. A történészek többsége azóta úgy hiszi, hogy az európaiak jártak elsőként a területen, egy friss tanulmány ugyanakkor átírja az elképzelést – számol be a Maine-i Egyetem oldala.

Kit Hamley, az egyetem Klímaváltozási Intézetének munkatársa és kollégái elsőként vizsgálták a szigetvilág lehetséges prehisztorikus emberi aktivitását. A kutatók állati csontok és egyéb maradványok szénizotópos elemzésével és laboratóriumi vizsgálatával keresték az egykori emberek lehetséges nyomait.

A New-szigeten a szakértők egy tőzeglápból kiemelt minta révén 8 ezer évnyi szénadatot tudtak tanulmányozni. Ez alapján időszámítás szerint 150 körül nőtt a helyi tüzek száma, majd 1410-ben és 1770-ben újabb csúcsosodást mutattak ki. Utóbbi egybeesik az európaiak megtelepedésével.

A szigetről származó fóka- és pingvincsontokat is elemezték, ezeket halomba helyezhették, így ezek is emberi tevékenységre utalhatnak. A környéken korábban egy olyan kőeszköz is előkerült, amely hasonlít a tűzföldi őslakosok által használt technológiára.

A Hamley-ék által begyűjtött legtöbb bizonyíték arra utal, hogy Dél-Amerika egykori lakói 1275 és 1420 között voltak jelen a szigeteken, de elképzelhető, hogy korábban is megfordultak emberek a területen.

Mindez azt jelenti, hogy jóval John Strong 1690-es érkezése előtt jártak már a Falkland-szigeteken. A dél-amerikai őslakosok valószínűleg többször, rövid időkre keresték fel a területet, és elképzelhető, hogy a korai felfedezők hozták be a szigetekre az azóta kihalt falklandi pamparókát. A tűzföldi őslakosok több vad, félvad kutyafélét is tenyésztettek a bundájukért, a kutatók szerint lehet, hogy ezek egyikétől eredhetett a kihalt faj.