A higanymérgezés legkorábbi nyomaira bukkantak

A levegőben, talajban és vízben előforduló higany már kis mennyiségben is veszélyes lehet. Az anyagnak való kitettség súlyosan károsíthatja az ideg-, emésztő- és immunrendszert, a tüdőt, a vesét, a bőrt, valamint a szemet.

Egy új, a Sevillai Egyetem bevonásával folyó vizsgálatban az emberek és a higany ősi kapcsolatát mérték fel – számol be a Phys.org. A csapat 23 spanyolországi és portugáliai lelőhely 50 sírjának 370 csontvázát elemezte, a maradványok a neolitikumból, a rézkorból, a bronzkorból, illetve a görög-római periódusból származtak. A kutatók ily módon egy nagyjából 5 ezer éves időszakot tanulmányoztak.

Az eredmények alapján a legnagyobb kitettség a rézkor elején, időszámítás előtt 2900 és 2600 között jelentkezett. A periódusban a cinóber használata kulturális és társadalmi okokból egyre meghatározóbbá vált, a higanytartalmú ásványból (cinnabarit azaz a higany-szulfid) porítva ugyanis vörös festékalapanyagot hoztak létre. A világ legnagyobb cinnabarit bányája Spanyolország középső részén fekszik, ez a világörökségi helyszínnek számító Almadén.

A környéken 7 ezer éve, az újkőkor alatt kezdődött a bányászat, a cinóber jelentősége viszont igazán 5 ezer éve nőtt meg. Dél-Portugália és Andalúzia lelőhelyein számos olyan megalitikus kamrát, szobrocskát, sztélét és holttestet találtak, amelyet a festékanyaggal díszítettek. A gyakori használat miatt a cinóber az élő szervezetbe is bekerült.

A régészek esetenként 400 ppm-es higanyszintet is kimutattak a korabeli elhunytakban. A WHO ajánlása alapján a hajban 1-2 ppm tekinthető normálisnak, ami azt sugallja, hogy egyes személyeknél nagyon súlyos mérgezés alakult ki. A szakértők azt sem zárják ki, hogy valamilyen rituális céllal a cinóbert el is fogyasztották a régió egykori lakói.