Maja sómunkások otthonát tárták fel

Heather McKillop, a Louisianai Állami Egyetem régésze és kollégái új tanulmányukban egy maja sólelőhely maradványait mutatják be – írja az egyetem oldala. A civilizáció számára az alapanyag beszerzése nem volt egyszerű, a korszakban a legtöbb forrás az óceán partjánál húzódott.

A csapat korábban olyan konyhákat tárt fel cölöpös és nádtetős épületekben, ahol a sós vizet edényekben forralták. Az építmények Belize-ben konzerválódtak a tengerszint alatt, oxigénmentes üledékekben. Az Ek Way Nal nevű lelőhellyel kapcsolatban az eddigi leletek ellenére sok megválaszolatlan kérdés maradt.

2020-ban a pandémia ellehetetlenítette a terepmunkát, a kutatók ezért a korábban feltárt maradványokat, köztük az egykori épületek mintáit elemezték. A datálás alapján Ek Way Nalnál az építkezés első fázisa a klasszikus kor végén kezdődött, majd a hanyatlás kezdetén folytatódott. Időszámítás szerint 900 körül a maja városok elnéptelenedtek.

McKillop szerint kollégáival a jól ismert guatemalai lelőhelyet, Sacapulast használták fel modellként, hogy rekonstruálják az Ek Way Nalnál zajló tevékenységet. A szakértők legalább egy olyan építményt és kültéri területet azonosítottak, ahol halat sózhattak és száríthattak. A kutatók szerint a helyszínen tíz sókonyha működhetett.

Úgy tűnik, hogy a környék állandó lakói a megtermelt sótöbbletet a régióban értékesítették. A térség gazdaságába való bekapcsolódással olyan tárgyakhoz is hozzájuthattak, amelyek távoli területekről származtak.