Lehet, hogy mégis létezett a vikingek kegyetlen szertartása

A vikingek vérszomjasságát megannyi legenda övezi, ezek közül az egyik egy kegyetlen kivégzési módszer, amely az utóbbi években a populáris kultúra révén vált ismertté. Ez az úgynevezett vérsas, amelyet a harcosok általában leggyűlöltebb ellenségeiken végeztek el. Az elmondások alapján a kivégzéskor felvágták az áldozat hátát, bordáit leválasztották gerincéről, a tüdőt pedig kifeszítették, szárnyszerű formát alakítva ki.

Bár az elmúlt években a vérsas filmekben, sorozatokban, könyvekben és videójátékokban is feltűnt, a szakértők hosszú időn át azon az állásponton voltak, hogy a meghökkentő rítus puszta kitaláció vagy félreértelmezés. Luke John Murphy, az Izlandi Egyetem régésze és kollégái ugyanakkor a The Conversationön azt írják, hogy a kivégzési módszer valóban létezhetett. A csapat egy tanulmányban részletezi a bizonyítékokat.

Murphy szerint a korábbi kutatások során a szertartásról szóló középkori forrásokra fókuszáltak. A szakértők többsége idáig úgy vélte, hogy a vérsas ötlete valójában a bonyolult óskandináv szájhagyomány és költészet félreértelmezésén alapul.

A csapat most orvostudományi ismeretek, illetve kilenc forrás révén vizsgálta a kivégzést. Az eredmények alapján a szertartás elvégzése nehéz volt, de nem lehetetlen, és még korabeli technikákkal is végrehajthatták. A kutatók azt feltételezik, hogy a kivégzéshez egy speciális viking lándzsahegyet használhattak.

Murphyék azt is megállapították, hogy a kínzás során az áldozatok nagyon hamar meghalhattak. A holttestek megalázása és megcsonkítása szokatlan volt a periódusban, viszont nem állt távol a legelőkelőbb viking harcosoktól. A szakértők úgy gondolják, hogy a vérsas egy nagyon extrém szertartás lehetett, amelyet olyan ellenségen hajtottak végre, aki korábban megalázó módon ölte meg a rítust vezető egyik férfi rokonát, például az apját. A szertartással a harcos a saját becsületén esett csorbát állíthatta így helyre.