Vanda, Paula, Timóteusz2022. január 26., szerda
Kultúra

Bámulatos időutazás másfél évszázad négyszáz címlapjával

2021.12.23.Jeki Gabriella
National Geographic Magyarország

Hazánkról 1848-ig viszonylag kevés ismerettel rendelkeztek a világban, de aztán minden megváltozott.

Forrás: TranzPress

 

Napjainkban a nyugati világ talán soha nem látott mértékben foglalkozik hazánkkal, ám a kép gyakran csalóka. Hazánk története nemcsak határainkon belül, hanem a nemzetközi térben is íródik. Az elmúlt másfél évszázadban nemcsak értékek, hanem érdekek mentén alakult az a Magyarország-kép, amit fenntartott rólunk a fejlett világ. A rólunk kialakult vélemény gyakran torz képet mutatott. De tény, hogy a meghatározó nyugati lapokban megjelent cikkek, illetve a velünk kapcsolatos címlapok erősen formálták a világ magyarságképét. Így jelölte ki például a külföld és többnyire a Nyugat hazánk útját a 19. és 20. században: ez történt 1848 augusztusában Bécsben, 1849 májusában Varsóban, 1920 június 4-én Versailles-ban, 1945-ben Jaltában, 1947 február 17-én Párizsban vagy 1956. októberében Moszkvában és Washingtonban. A Nyugat értékítéleteit kétségtelenül jól tükrözik a nyugati lapok címlapjai is.

Pedig egy Magyarországhoz hasonló, apró országnak igencsak nehéz a dolga, ha szeretne beszállni a nemzetközi hírversenybe. Amikor 1869-ben megjelent John J. Patterson újságíró és üzletember kétkötetes könyve, a The Magyars, abban több helyen is arra hivatkozott, hogy az angol ember milyen keveset tud Magyarországról. Sőt, a könyv kijelenti: „Legtöbbünk számára a magyarok csupán ismeretlen neveket jelentenek, melyeket Reuter úr táviratai hibásan írnak.” Úgy tűnik, a magyarság kedvezőtlen megítélése azonban ennél korábbra eredeztethető: több tudományos elmélet szerint a honfoglalás utáni hadjáratokra, a nyugati kalandozások korára amikor olyan hírek terjedtek velünk kapcsolatban, miszerint nyers húst eszünk, kitépjük az ellenségeink szívét és vért iszunk, mert ezzel erősítjük bátorságunkat. A „pogány barbárok” teória pedig tovább öröklődött a középkorba, majd az újkori krónikákba is. Sőt, a franciák azt is sokáig fenntartották, hogy a magyarok ófrancia neve, az Hongre az emberevő „ogre” szörny nevétől eredeztethető.

1848. május 13. Az Illustrirte Zeitung – Petőfi Sándorral és Vasvári Pállal a címlapon – részletesen számolt be a „pesti felkelés” eseményeiről a 12 ponttól a Nemzeti dalon át hazánk első független és felelős kormányának megalakításáig, és európai kontextusba helyezte a történteket.
Forrás: TranzPress/Illustrirte Zeitung

 

Hazánk megítélésében végül az 1848-as év jelentette a fordulatot: nemcsak a nemzetközileg is nagy érdeklődést kiváltó magyar szabadságharc vagy Kossuth Lajos személyének népszerűsége és emigrációs törekvései okán. Ekkor született meg a modern, polgári sajtó, fejlődött az oktatási rendszer, egyre többen tudtak újságot olvasni, széles rétegek számára váltak elérhetővé az információk, miközben fokozatosan teremtődött meg a tömegkommunikáció technológiai háttere, köztük a távíró és a távbeszélő.

„Hazánkról 1848-ig viszonylag kevés ismerettel rendelkeztek a világban, és ennek okai a napóleoni háborúkat lezáró békerendszerben keresendők. Amikor 1806-ban megalakult az Osztrák Császárság, Magyarország gyakorlatilag eltűnt a nagyvilág szeme elől. Úgy tűnt, mintha csak egy tartomány lenne, mint Csehország vagy épp Galícia. A másik ok, hogy a bécsiek mindent megtettek ennek az információs karanténnak a fenntartásáért. Gyakran barbár és civilizálandó országként vagy a bajkeverők gyülekezeteként szerepeltünk a világ megítélésében, ráadásul nem tűntünk különösen érdekesnek sem, csak egy furcsa nyelvet beszélő népnek. A reformellenzék is hiába próbálkozott azzal, hogy másféle képet mutasson hazánkról, nem járt sikerrel. Mondhatjuk, hogy szinte semmiféle tapasztalat nem volt Magyarországról. Végül az 1848-as év adott esélyt arra, hogy hazánk úgymond visszakerüljön a térképre” – mutatott rá Prof. Dr. Hermann Róbert történész, aki a korszak kutatójaként, a nyugati lapok címlapjai és belső cikkei alapján elemezte a most megjelent, a Címlapon Magyarország című könyv első fejezetében, milyen véleménye volt a Nyugatnak hazánk kiemelkedő történelmi eseményeiről és személyiségeiről 1848 és 1867 között.

1867. június 22. A francia Le Monde Illustré egy „Pestről érkezett rajzzal” mutatja be az osztrák császárt és immáron magyar királyt díszmagyarban, a koronázása napján
Forrás: TranzPress/Le Monde Illustré

 

A több mint másfél évszázadot felölelő kötet alapján a magyarság külföldi hírnevének egyik fénykorát éppen az 1848-49-es szabadságharc jelentette. Hermann Róbert szerint azonban alapvető jelentőségű, hogy ekkor bontakozott ki a korszak legnagyobb európai konfliktusa, hiszen közel 600 ezer katona feszült egymásnak a Kárpát-medencében, miközben maga az orosz intervenció is egyfajta szenzációnak számított: nem nagyon akadt más eset a történelemben, amikor egy nagyhatalom egy másiknak a segítségét kérte volna egy „lázadás” leverésére.

„Fontos hangsúlyozni, hogy német nyelvterületen mutatkozott igazán nagy érdeklődés hazánk irányába, itt volt a leghangosabb a külföldi visszhangunk. Az úgynevezett mértékadó közvélemény nagyjából átfedésben volt azzal, amit angol, amerikai vagy a francia kormányok gondoltak rólunk. Egyfajta nyílt sebként tekintettek ránk Ausztria testén, amit valahogy rendezni kell, ám bizonyos esetekben a világ rokonszenvezett velünk. A britek és más nemzetek azonban a német és osztrák cikkeket vették át, mert nem volt helyi tudósítójuk, ezért nagy volt a torzítások lehetősége. Az osztrák jelentéseket erősen kozmetikázták, ezért ha egymás mellé tesszük a térképeket és eseményeket, akkor jól látható, hogy azok sokszor nem egyeznek. A torzítások kérdése a cikkekhez készült illusztrációk kapcsán is felmerül: sok esetben nagyon kevés közük van a valósághoz. 1849-től felgyorsultak az események és egyre több álhír, ferdítés jelent meg hazánkkal kapcsolatban. Erre a legjobb példa az Illustrirte Zeitung 1849. július 21-i címlapja, ami Kossuth imáját mutatja a kápolnai csata elesettjeinek sírjánál, ami hihetetlenül népszerű volt Magyarországon és eljutott Nyugatra is. A dolog érdekessége, hogy Kossuth csak hetekkel később járt Kápolnán, mert a csatában az osztrákok arattak győzelmet, s így a csatatér is az övék maradt. Ráadásul az ima szövege sem Kossuthtól származik, hanem egy somogyi publicistától” – vázolta a korabeli viszonyokat Hermann Róbert, kiemelve, hogy a hivatalos politika és a közvélemény Magyarországgal kapcsolatos álláspontja ritkán fedte egymást.

1851. október 11. A The Illustrated London News kiemeli, hogy Kossuth harca nem egy a sok közül Európában
Forrás: TranzPress/The illustrated London News

 

Nem szabad azonban elmennünk Kossuth Lajos népszerűségének jelentősége mellett, akit a könyv és a történészek gyakran csak a „magyar ügy nagykövete”-ként emlegetnek. Nem véletlenül. Hermann Róbert, az ng.hu-nak adott interjújából egyértelműen kiderül, hogy az angolszász lapokban az ő személye révén kerülhetett vissza Magyarország a címlapokra 1851-ben, amikor kiszabadult kis-ázsiai internálásából.

„Óriási népszerűség övezi Kossuth angliai munkásságát, amit Pulszky Ferenc, a magyar kormány nagy-britanniai megbízottja is pedánsan előkészített. Az államférfi nagy agitációs körutat tartott, megjelent a legnagyobb városokban, több tízezres fogadásokat és felolvasóesteket tartott. Nagy sikerrel, hiszen a magyar hazafi a börtönben Shakespeare olvasásával tökéletesítette nyelvtudását, így magabiztosan tartott akár több órás beszédeket is. Az angolok igencsak kedvelték, ahogy a 16. és 19. századi nyelvet keverte egymással. Kossuth azonban még ennél is nagyobb sikert aratott Amerikában, ahol végigjárja a keleti partot. Pedig nem volt könnyű dolga, mert a rabszolgakérdés épp ekkor vált kardinálissá. Kossuth azonban mindenhol remek történelmi párhuzamokat talált, ami segítette a magyar ügy megítélését, majd lényegében kihatott egészen 1867-ig, a kiegyezésig. Láthatóan hasonló népszerűség övezte a hatvanas évek elejétől Deák Ferenc személyét is, akit a nyugati lapok a „jövő embereként” emlegettek, akiről azt írták, hogy az a férfi, aki a magyar alkotmányossághoz ragaszkodva, a törvényekre támaszkodva vitte véghez céljait” – emelte ki Hermann Róbert, utalva arra a nyomon követhető folyamatra, ahogy hazánk több évtized után ismét visszakerült a világ térképére.

Hermann Róbert történész (középen), aki számos, az 1848-as forradalom és szabadságharccal foglalkozó könyv szerzője
Forrás: TranzPress

 

De vajon hogyan változott a történelem évtizedei alatt a véleményt alkotó közeg? Nos, a könyv tanúsága szerint a nyugati sajtó az elmúlt 172 évben (a vizsgált 1848 és 2020 között) gyakran sztereotip, kategorikusan általánosító, felületes, aránytévesztő, torzító, míg máskor szellemesen találó volt hazánkkal szemben. Érdemes tehát a nemzetközi sajtót megfelelő forráskritikával kezelni. A Címlapon Magyarország című kötet kiadója, a TranzPress, Magyarország egyetlen nemzetközi médiafigyelő és -elemző vállalkozása, komoly feladatra vállalkozott: egy folyton változó tükröt tart hazánk elé közel négyszáz, magyar vonatkozású külföldi címlap és további négyszáz vezércikk, publicisztika elemzésével, amelyek amerikai, brit, német, osztrák, olasz, francia lapokban jelentek meg.

A hiánypótló kötetben bemutatott címlapok többsége Szalay-Berzeviczy András, a TranzPress alapítójának és ügyvezetőjének magángyűjteményéből származnak. Olyan korlenyomatok, amelyeket a magyar nyilvánosság korábban még nem láthatott.

A több száz magyar címlap Szalay-Berzeviczy András magángyűjteményének részét képezi
Forrás: TranzPress

 

„A történelem iránti szenvedélyes vonzalmam vezetett arra, hogy ne elégedjek meg a napi nemzetközi médiafigyelési, elemzési munkával, hanem hazánk jelentősebb nemzetközi médiamegjelenéseit történeti vetületben is összegyűjtsem. Több nemzetközi piactéren történtek a vásárlások és licitek. Az ikonikus és egyben legdrágább darabot, az 1956-os TIME év embere példányt egy jamaikai gyűjtőtől szereztem be. A gyűjteményem jelenleg négyszáz darabos, és nagy értéket képvisel nemcsak anyagilag, eszmeileg is. Így luxusnak éreztem, hogy egy dolgozószobai íróasztal fiókjaiba tároljam magamnak. Az vezetett, hogy a magyar nyilvánosság megismerje őket és ezzel tudatosítsuk a nemzetközi média ismeretének jelentőségét itthon” – mondta el kérdésünkre Szalay-Berzeviczy András.

A könyv alapján négy nagy csúcspontot rögzíthetünk Magyarország megjelenésével kapcsolatban a nyugati sajtóban: az 1848-as időszakot, 1956 őszét (amikor csak a New York Times címlapján tizenkilencszer volt Magyarország), az 1989-es rendszerváltást, illetve 2015-öt a migrációra adott válaszok keltette hullámokat. Érdekesség, hogy a trianoni békeszerződés például nem kapott jelentős visszhangot a nyugati lapokban, ám jóval nagyobb reflektorfény irányult ránk 1921-ben, a Habsburg ház trónfosztása kapcsán. A magyar címlapmegjelenések sokszor láthatóan nem feltétlenül Magyarországról szóltak, hanem olyan eszmékről, amit az adott időben és térben egy nyugati ország belpolitikája magáénak érzett. A leghíresebb, Magyarországgal kapcsolatos címlap 1957 januárjában jelent meg az akkoriban mintegy 1,5 milliós példányszámban eladott amerikai Time magazinban. Minden nemzetnek megvan a saját függetlenségi harca. Még a szabad, nyugati világban is azonosulni tudtak az év emberének választott, ismeretlen magyar szabadságharcossal. Ez tehát Magyarország apropóján szólt a szabadság eszméjéről, és szólt a nyugati eszmék első diadaláról a kommunista Szovjetunió felett a hidegháború elején.

1957. január 7. A Time magazin az év emberének választotta a magyar szabadságharcost, és átfogó történeti áttekintést adott a magyar nép történetéről a Honfoglalástól az 1956-os szabadságharcig
Forrás: TranzPress/TIme

 

„Több éves kutatásunk során egyértelművé vált, hogy a címlapok elérése felbecsülhetetlen. Nagyságrendekkel nagyobb tömegeket ér el, mint egy belső publikáció, és ezáltal óriási hangsúllyal bír egy ország építő vagy romboló imázsa tekintetében. Ráadásul ebben az esetben azt a közhelyet kell alátámasztanunk, hogy a magyarok a szabadságharcos tematikával szólítják meg a világot. Ez tükröződik az 1848-as, 1956-os és 1989-es nyugati címlapjainkról is. Jól látszik, hogy többnyire pozitív nyugati megítélésről beszélhetünk az 1848-49-es szabadságharcunkat követően és a kiegyezés, valamint Ausztria-Magyarország dualista berendezkedése tekintetében, ám ez a vélemény 180 fokot fordul a századelőn. Nyugati megítélésünk rideg éjszakájában pislákoló fényt jelentettek a bethleni konszolidáció első évei, az 1956-os forradalom, valamint a késő Kádár-kori legvidámabb barakk évei, és természetesen minden sport és tudományos eredményünket mutatós címlapmegjelenésekkel üdvözölt a Nyugat, Puskástól Rubikig” – magyarázta Szalay-Berzeviczy András, hozzátéve: a könyvből egyértelműen kiderült, hogy a külpolitika látványosan a sajtón keresztül alakította a közvéleményt, de közben a sajtó is mindent megtett azért, hogy a közhangulatnak megfelelő tartalmat közvetítsen.

A nyugati sajtó háromféle álláspontot képviselt ebben a több mint másfél évszázadban, amit a bemutatott 400 címlapmegjelenés jól leképez: 28 százalékban pozitív, 46 százalékban negatív, 26 százalékban semleges maradt. Hazánk tehát majdnem kétszer annyi negatív megjelenést kapott, mint pozitívat a nyugati első oldalas megjelenéseken.

A címlapra láthatóan olyan események vagy személyek kerülhetnek, akik „történelmet csinálnak”
Forrás: TranzPress

 

„A címlap egyértelműen a legnagyobb PR-értékű megjelenés, ami meghatározza, hogyan kommunikál az adott lap tudatosan a környezetével. Olyan történet kell hozzá, melynek nemzetközi hírértéke van. Mi három éven át tartó gyűjtő- és kutatómunkánk során Magyarország történetének egy nagyon hosszú és eseménydús korszakát vettük górcső alá. Nem felejtettük el közben, hogy az újságírók a lövészárokban töltik az életüket az íróasztaluknál dolgozó diplomatákkal és történetírókkal ellentétben. Jean-Pierre Pedrazzini, a Paris Match sajtófotósa például halálos sebet kapott a Köztársaság téren 1956-ban. Fotói nélkül sokkal szegényebbek lennénk az 1956-os dokumentációnk és tudásunk terén. Remélem, hogy a könyv kellőképp megjeleníti, hogy nagyon nagy tisztelettel adózunk a médiamunkásoknak, sajtófotósoknak és újságíróknak” – összegezte gondolatait a TranzPress alapítója és ügyvezetője.

1977. november 4. A New York Times címlapon tudósít a Carter-adminisztráció döntéséről, hogy a Magyarországgal való kapcsolatainak javítása érdekében visszaküldi Budapestre Szent István koronáját, a magyar nemzet szimbólumát, amely a II. világháború vége óta amerikai felügyelet alatt állt
Forrás: TranzPress/The New York Times

 

Végül nézzünk néhány hasonlatot Magyarországra, magyar személyekre:
• „Kossuth az európai kontinens Cromwell-je”
• „a magyarok a 19. század franciái”
• „Nagy Imre a magyar Gomulka”
• „Szálasi Ferenc igazi européer”
• „Mátyás Király a magyarok Napkirálya”
• „Mohács a magyar Waterloo”
• „Aranybulla a magyar nemesek Magna Chartája”
• „Budapest a Duna Párizsa”
• „Arany János a magyar Goethe”
• „Sobri Jóska a bakonyi Robin Hood”
• „Magyarország furcsa állam, egy király nélküli királyság”
• „Horthy, a kormányzó a Királyi Palotában lakik és a már régen nem létező Osztrák-Magyar haditengerészet egyenruháját viseli”
• „az ország, ahol nem ismerik a baseball-t, a kosárlabdát, de a focit annál inkább”
• „a betyárok a magyar cowboy-ok”
• „Esterházy kastély a magyar Versailles”
• „1848 a magyarok 1789-e.”

Hozzászólások

Betemetett kincseket fenyeget a klímaváltozás

Betemetett kincseket fenyeget a klímaváltozás

Az Egyesült Királyság területének mintegy 10 százalékát lápok borítják, a tőzeg pedig különleges régészeti értékkel bír.

A világ legnagyobb gyémántja több mint háromezer karátos volt

A világ legnagyobb gyémántja több mint háromezer karátos volt

A gyémántot 1905. január 26-án találták meg Dél-Afrikában.

Szfinxszerű szobrokat találtak Egyiptomban

Szfinxszerű szobrokat találtak Egyiptomban

A szobrok Tutanhamon nagyapját, III. Amenhotepet ábrázolják.

Virtuálisan járhatunk körbe egy világháborús roncsot

Virtuálisan járhatunk körbe egy világháborús roncsot

A japán tengeralattjáró védett, a való életben ezért csak kevesen látogathatják.

Nem a Duna jegén történt a királyválasztás

Nem a Duna jegén történt a királyválasztás

1458. január 24-én választották a magyarok királyává Hunyadi János ifjabb fiát.

National Geographic 2022. januári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

10 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket