Strucctojásból készített őskori ékszereket vizsgáltak
A díszek sokat elárulnak a korabeli kulturális kapcsolatokról.
Egy új tanulmányban Jennifer Miller, az Albertai Egyetem és a Max Planck Történeti Intézet munkatársa csapatával strucctojások héjából készült gyöngyök révén vizsgálja a korabeli kulturális kapcsolatokat – számol be az intézet oldala. A szakértők a populációk összefonódásának alakulását a Dél- és Kelet-Afrikában zajló klimatikus átalakulásokkal is összekötötték.
A strucctojás-gyöngyök remek eszközök az ősi társadalmi kapcsolódások rekonstruálásához. A tárgyak a világ legősibb teljesen megformált ékszerei közé tartoznak – a héjakat nem természetes állapotukban, hanem átalakítva használták fel. Mivel az eltérő csoportok más-más módon formázták a gyöngyöket, a leletekből következtetni lehet a kulturális kapcsolatokra.
A kutatók egy olyan adatbázist használtak, amely 31 dél- és kelet-afrikai lelőhely több mint 1500 gyöngyének információit tartalmazza, az ékszerek az elmúlt 50 ezer évben készültek. Az adatok összegyűjtése több mint tíz évig tartott.
A csapat a díszek tulajdonságait, például átmérőjét elemezve arra jutott, hogy 50-33 ezer éve a térség lakói szinte teljesen ugyanolyan gyöngyöket használtak. A hosszú társas hálózatok révén egymástól 3 ezer kilométerre fekvő területek is összekapcsolódtak. A korszakban meglehetősen sok csapadék hullott a régióban.
Nagyjából 33 ezer éve a hálózat eltűnt, ennek oka pedig az éghajlati átalakulás lehetett. Ekkoriban Kelet-Afrika területén csökkent a csapadék mennyisége, ami óriási hatást gyakorolhatott a helyi társadalmakra.