Fejlett vadászó-gyűjtögető csoportok nyomaira bukkantak a sarkvidéken

Úgy tűnik, a térségben a véltnél jóval korábban megjelent a vasmegmunkálás.

Egy új vizsgálat alapján a mai Északkelet-Svédország területén 2 ezer éve élő vadászó-gyűjtögető csoportok már olyan jól értettek a vas megmunkálásához, mint a mezőgazdasággal foglalkozó társadalmak – számol be a Science News. A szakértők olyan tűzrakókra és kemencékre bukkantak, amelyeket a korabeliek a fém előállításához használtak. Carina Bennerhag, a Luleåi Műszaki Egyetem munkatársa szerint a vándorló életmód nem akadályozta a sarkvidéken túl élő csoportot, hogy komoly erőfeszítéseket tegyen a fém megmunkálásáért.
A szakértők két északkelet-svédországi lelőhely, Sangis és Vivungi maradványait tanulmányozták. A kutatók úgy vélik, hogy a helyiek több vasat és acélt állítottak élő, és szervezettebben dolgoztak. Ahhoz, hogy létre tudják hozni a fémeket, hosszabb időre kellett letelepedni a nyersanyag-lelőhelyek közelében.
A régészek sokat vizsgálják, hogy több mint 3 ezer éve miként jelent meg a délnyugat-ázsiai mezőgazdasági társadalmaknál a vasmegmunkálás. A szakértők hagyományosan úgy hitték, hogy az eljárás lassan terjedve, időszámítás szerint 700-1600 között honosodott meg Skandinávia északi részén és más sarkköri területeken. Az elmúlt években ugyanakkor egyre több olyan bizonyíték került elő, amely alapján korábbra datálható a térségben a vaseszközök megjelenése.
Az új vizsgálat azt sugallja, hogy az érintett lelőhelyeken a véltnél fejlettebb technikát alkalmazó éltek. Sangisnál a vasmegmunkálás már időszámítás előtt 200 körül, Vivunginál pedig nagyjából száz évvel később kezdődhetett.