Az egyetlen magyarországi eredetű szerzetesrend alapítója

Boldog Özséb, egykori esztergomi kanonok nevéhez fűződik az egyetlen magyar eredetű férfi szerzetesrend, a pálosok alapítása. A mai napig működő szerzetesrend mind vallási, mind művelődésügyi téren igen jelentős szerepet játszott nemcsak hazánk, hanem a szomszédos népek kultúrájának történetében. A pálos rend alapítója Esztergomban született 1200 körül és bár a szüleit a kutatók nem ismerik, de P. Gyöngyösi Gergely pálos történetíró, szerint híres magyar családból származott és igen korán elsajátította a betűvetést – írja a pálos rend hivatalos honlapja.

„Pajtásainak haszontalan szórakozásait elkerülte. És mégis, ez a szelíd, komoly, elvonultságra hajló, könyveket bújó kisfiú senkinek sem volt terhére, sőt, akik közelében éltek, nem győztek betelni szeretetreméltó látásával és édes szavaival” – emeli ki P. Gyöngyösi Gergely krónikás a könyvében, hozzátéve, hogy Özséb szerette a magányt, miközben hosszú elmélkedésekkel, böjttel és imával teltek napjai. Jótettei miatt általános megbecsülés övezte. A krónikás Özséb külsejéről azt írja, hogy „feltűnően szép fiatalember volt, és mindig derűsen, kedvesen mosolygott”.

A pálos rend ma a következőkben látja Boldog Özséb életének főbb mozzanatait:
• először pappá szentelték, majd esztergomi főkáptalan, kanonok lett, hogy a papi eszmény tökéletes megvalósítására törekedjen;
• a papi zsolozsmát és a szentmise bemutatását mély áhítattal végezte;
• az olvasás, írás és tanulás az élete fontos részét képezte;
• a szegények szolgálatának szentelte életét és jövedelmét;
• mindig vendégszeretőként viselkedett;
• szívesen oktatta a tanulatlan embereket;
• tisztelte a pilisi erdőben élő remetéket, egyfajta „lelki atyjuk” volt;
• a tatárjárás során is minden eszközével segítette a rászorulókat;
• kivette később a részét a „testi és lelki romeltakarításból”, újjáépítésből;
• javait szétosztotta, amikor 1246-ban lemondott kanonoki méltóságáról;
• Pilisszántó mellett vonult remeteségbe.

Özsébnek itt, a Pilis hegyei között volt egy látomása és ennek hatására úgy döntött, hogy egyesíti a szétszórva élő remetéket. Az új rend védőszentjének Remete Szent Pált választotta, majd a mai Kesztölc falu közelében monostort és templomot épített a Szent Kereszt tiszteletére. Néhány év múlva, 1262-ben arra kérte IV. Orbán pápát, hogy engedélyezze számukra az Ágoston-rend reguláját, amit a Szentszék csak 1308. december 13-án hagyott teljes körűen jóvá, miközben pápai jogúvá nyilvánította az Első Remete Szent Pálról nevezett rendet. A pálos rend szerzetesei azonban csak néhány évtizeddel később, 1341-től viselhették a fehér kámzsát, ami megkülönböztette őket a fekete ruhás papoktól és a szürke ruhás kóborló remetéktől.
Özséb atya 1270. január 20-án halt meg az általa alapított Szent Kereszt monostorban; rendtársai a templom sírboltjában temették el.

„A kiváló bíboros diplomata, Gentilis 1308-ban és 1309-ben kelt okleveleiben a pálos rendet mentesítette a püspöki fennhatóság alól, majd 1319-ben Károly Róbert közbenjárására a rendet megerősítették minden szerzett birtokában. A rend ezután kezdett terjeszkedni; a Kárpát-medencében, az adriai tengermelléken, Lengyelországban és Ausztriában új pálos kolostorok létesültek. Nevükhöz fűződik a világhírű czestochowai kolostor alapítása is, ahol a Fekete Madonna ikonját őrzik” – írja dr. Bertalan Péter történész A pálos rend és az állambiztonság küzdelme című írásában, kiemelve, hogy a rend jól megválasztott helyszíneken felépített rendházai behálózták az egész országot, és a középkor gazdasági életében fontos csomópontokat jelentettek.

A pálos rend virágzásának a török hódoltság és a reformáció terjedése vetett véget, és csak a rendszerváltás után, 1989-től szerveződött újjá Magyarországon: a pálos élet négy kolostorban, Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson indult meg, de 2014 óta az erdélyi Hargitafürdőn is imádkoznak a pálos szerzetesek. Ma hazánkon kívül Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban, Belgiumban, Kamerunban, Ausztráliában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és az Egyesült Államokban összesen 73 rendházban, mintegy 550 pálos szerzetes él.