A nemzet halhatatlan költeménye

Kölcsey Ferenc nevéről elsőként bizonyosan a nemzeti himnuszunk jut eszünkbe: a magyar költő 1823. január 22-én tisztázta le a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című költeményét. Ezt a napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként is ünnepeljük.

Hosszú út vezetett azonban idáig:
• Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren (ma Săuca, Románia);
• hat éves korától kezdve a Debreceni Református Kollégiumban tanult;
• tanulmányai során mindvégig az iskola legjobb tanulói közé tartozott;
• kisgyermekként fekete hímlőben megbetegedett és a bal szemére megvakult;
• 1810-ben Pestre ment törvénygyakorlatra, de a feudális jog képviselet nem vonzza, viszont megismerkedett a szépirodalom jeles képviselőivel;
• 1812-től visszavonul a szatmári családi birtokra, de a gazdálkodás mellett folytatta irodalmi tevékenységét;
• szívesen tanulmányozta a népköltészetet;
• 1815-ben Cseke faluban telepedett le, de barátaival szoros kapcsolatban volt;
• 1823-banelkészül a Himnusz című verse, egyes feltételezések szerint már korábban készült a magyar nemzeti himnusz megalkotására;
• 1829-ben magukkal ragadták az országszerte meginduló közéleti mozgalmak;
• a hazafias költészet került irodalmi tevékenysége középpontjába;
• 1832-ben jelent meg első kötete;
• negyvenkét évesen Szatmár vármegye főjegyzőjévé és országgyűlési követévé választották;
• 1834. végén lemondott követi megbízásáról;
• kivette a részét a Magyar Tudományos Akadémia munkájából;
• közelről érintette Wesselényi Miklós 1835 májusában kezdődött és négy évig elhúzódó hűtlenségi pere: oroszlánrészt vállalt a védelem előkészítésében és kidolgozásában;
• 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapítótagja lett;
• 1838. augusztus 24-én hunyt el, temetését másnap tartották a szatmárcsekei temetőben.

A Himnuszt sokan „halhatatlan költeménynek” nevezik, amelynek az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc korától kezdve számos verses fordítása jelent meg idegen nyelveken, többek között örményre és héberre is lefordították a szövegét. A romantikus stílusban megfogalmazott, keretes szerkezetű vers egy nemzet nevében szól Istenhez, védelmet kérve tőle. Egybefonódnak benne a szakrális és a nemzeti elemek, felidézi a magyar történelmi múltat, miközben Kölcsey letisztult és szemléletes képeket használva párhuzamba állítja az ellentétes képeket, de megjeleníti benne a nemzetért és népért való aggódását. Szakemberek szerint ez teszi a Himnuszt egyedülállóvá és megismételhetetlenné.
Erkel Ferenc 1844-ben megzenésítette a költeményt, amit még ugyanabban az évben, nyáron mutattak be először a pesti Nemzeti Színházban – írja a Magyar Irodalomtörténet.