Nem a Duna jegén történt a királyválasztás

A legigazságosabb magyar uralkodóként, de leginkább népmesei hősként vonult be a történelmükbe. Mátyás király nemcsak a törökök ellen viselt sikeres háborúkat, de Bécset is elfoglalta. A trónra lépésének körülményeit azonban épp úgy legendák szövik át, mint az életét. Az „igazságos Mátyás” mítosza több forrásból fakad: egyrészt feltehetően maga az uralkodó terjesztette, másrészt beleillett a korszak uralkodó ideológiájába, a humanizmusba. A király halála tovább fokozta a „Mátyás-mesék” terjedését: mindössze két év kellett ahhoz, hogy összeomoljon birodalma, miközben ellenséges hadseregek pusztították Magyarországot. Az iránta érzett nosztalgiát ezután a Jagelló-kor nem túl pozitív évtizedei, valamint a mohácsi vész is növelte.

De mi is történt, amikor Hunyadi Mátyás trónra lépett? Magát a Hunyadi családot nem kellett bemutatni az ország népének: Mátyás édesapja, Hunyadi János méltán vívta ki magának kortársaitól a „törökverő” elnevezést az Oszmán Birodalommal szembeni küzdelmei, elsősorban a nándorfehérvári diadal révén. Idősebb fiát, Hunyadi Lászlót 1457-ben V. László király mégis kivégeztette, mert a forrófejű ifjú apja halála után súlyos konfliktusba keveredett az uralkodóval és az ellenlábas főúri családokkal. Öccse, Mátyás ezután összesen tíz hónapot töltött a bécsi, majd prágai udvarban fogolyként. Válaszként a befolyásos Hunyadi-család felkelést robbantott ki Kelet-Magyarországon. A hadakozás azonban nem tartott sokáig, mert V. László 1457. november 23-án váratlanul elhunyt Prágában, valószínűleg leukémiában. A magyarországi befolyásos főurak azonnal szervezkedni kezdtek és titkos alkut kötöttek Mátyás támogatására: azt gondolták, hogy a gyermek-király majd könnyen irányítható lesz.

„Úgy ítélem, hogy az idegen trónkeresőket okvetlenül vissza kell utasítanunk; ha pedig a magyarok javára döntünk, úgy vélem, Corvinus Mátyást kell megválasztanunk, hogy amiképpen atyja sok esztendei kormányzásával annyi belső és külső bajtól szabadított meg minket, fiának uralkodása szabadítson meg ugyanúgy a jövőben. Gondolom, eléggé ismeretes valamennyiőtök előtt, mily kiváló és jeles tehetségű, mennyire okos, mily bátor, s hogy ég a dicsőségvágytól. Higgyétek el, nem fajzott el atyjától, sőt versenyre fog kelni atyja hírnevével is. Táborban született, katonai köpenybe pólyálták, öreg katonák sátrában nevelkedett; zsenge gyermeksége óta megtanulta, hogy ne féljen a török sokaságától, hadirendjétől, hogy hogyan kell ostromot vívni, kapitány szavát fogadni, lovon és gyalog harcolni, dárdavetésben magát naponta gyakorolni, a Dunát gyakran átúszni, fagyban, hőségben, éjt-napot sisakosan tölteni, fáradságot, éhséget türelmesen elviselni, égni a vágytól, hogy ellenséget lásson, páros viadalban kedvét lelni, társaival naponta háborúsdit játszani, gyávaságot és restséget megvetni, a háborút viszont fölöttébb kívánni. Ezeken felül van benne vele született nyájasság, jámborság és becsületességgel párosult erkölcsi kiválóság, továbbá nagy hit és korát meghaladó bölcsesség. Ő is, miként atyja, mindnyájunk javára válik; ha még ő sem, akkor valóban senki sincs, akibe vethetnénk még reménységünket.” – mondta Szilágyi Mihály a királyválasztáson, amit Antonio Bonfini, Mátyás király udvari életrajzírója elevenít fel.

Szilágyi, mint Mátyás nagybátyja a fiú fiatal korát is kiemelte beszédében, miszerint „Némelyek talán nagyon fiatalnak tartják az uralkodásra, vagy arra gyanakodnak, hogy bosszút áll bátyjáért. De mielőtt ez még szóba jöhetne, már meg is cáfolom. Nem szólok koraérettségéről, istenadta tehetségéről. De támogatni fogja őt az atyák és főrendek tanácsa, melyet majd mindig követ. Tanítványotok lesz, a ti bölcsességtek iskoláján edződik majd tanulékony lelke. Mit sem cselekszik megkérdezéstek nélkül; oly királyotok lesz, akit saját elgondolásaitokkal és oktatásaitokkal meggyőződéstek szerint nevelhettek. Az idősebbeket és a főrangúakat felette tisztelte mindenkor. Ifjú kora tehát vissza ne riasszon titeket.”

Az ifjú Mátyást a beszámoló szerint Szegeden, az 1458-ban megkötött egyezményben jelölték a trónra, miközben ő továbbra is Prága városában raboskodott Podjebrád György kormányzó, későbbi cseh király vendégszeretetét élvezve. És bár a szokatlanul rideg tél miatt a Duna vize a valóságban ugyan befagyott, de a kutatások szerint biztos, hogy a választás nem a Duna jegén zajlott. Ehelyett jóval valószínűbb, hogy leginkább a királyválasztó gyűlésre nyomást gyakorolni szándékozók, esetleg a döntést ünneplő tömeg vonult a befagyott folyóra, így fejezve ki örömüket.

Mátyás hamarosan hazatért és bár az új uralkodót trónra ültették, a koronára még hat évet kellett várnia. Az ifjú Mátyás ekkor békült ki ugyanis III. Frigyes császárral és visszakapta az 1440-ben elrabolt szent koronát.