Ő volt Jaszuke, az első afrikai szamuráj

Jaszuke talán Mozambik, esetleg Dél-Szudán vagy Etiópia területéről származhatott.

Nagyjából 450 évvel ezelőtt egy, a jezsuiták szolgálatában álló, afrikai férfi érkezett Japánba. A férfi később az első külföldi származású személy lett, aki kiérdemelte a szamuráj címet – eleveníti fel a történetet a Heritage Daily.
A forrásokban Jaszukénak nevezett férfiről nem tudni sokat. François Solier jezsuita szerzetes 1627-es történeti munkájában azt írja, hogy a harcos Mozambik területéről származhatott, egyes elméletek alapján ugyanakkor dél-szudáni vagy etiópiai lehetett.
Egy biztos, amikor 1579-ben Alessandro Valignano misszionárius a fővárosba, Kiotóba érkezett, Jaszuke is vele tartott. Az afrikai férfi megjelenése a helyiek számára szenzációs volt, Macudajra Jetada szamuráj beszámolója alapján az idegen közel 188 centiméter magas lehetett, ami a korabeli Japánban igen magasnak számított.
Nem sokkal később Jaszukét bemutatták Oda Nobunaga daimjónak, akire Japán nagy egyesítőjeként tekintenek – a daimjók vidéki hadurak voltak. Jaszuke fizikai állapota igen jó lehetett, és valószínűleg tudott japánul, mert felkeltette Oda Nobunaga figyelmét. Az afrikai férfi a hadúr szolgálatába állt, és nem sokkal később egy rövid ceremoniális katanát kapott, és a szamuráj címet is elnyerte. Jaszuke ezzel az első külföldi szamurájjá vált, a harcos pedig később részt vett a tenmokuzani csatában.
Oda Nobunagát 1582-ben elárulták, és rituális öngyilkosságra, szeppukura kényszerítették.
Az, hogy Jaszukéval végül mi történt, vitatott.
A szamuráj, azaz busi cím egy örökletes katonai nemesi rang volt. A szamurájnak a busidót, azaz a harcos útjának előírásait kellett követnie – a busidó nagyjából felfogható az európai lovagi kódex japán változataként. A szamuráj (társadalmi osztályt) a Meidzsi-restauráció idején, az 1870-es években szüntették meg, a busi hagyományok viszont fennmaradtak.