A hazugságvizsgáló megalkotásának érdekes története

Jerry Jellison, a Dél-Kaliforniai Egyetem pszichológusának kutatása szerint egy amerikai átlagember akár 200 hazugságot is hallhat naponta. A legtöbb ilyen leginkább kegyes hazugságnak számít és az emberi interakció része, például napi szinten elhangzik, hogy „Imádom a ruhádat!”. Richard Wiseman, a Hertfordshire-i Egyetem pszichológusa szerint a legtöbb ember naponta egy-két „nagyobb” hazugságot is mond, többek között azért, hogy népszerűbbé tegye vagy megvédje magát, esetleg megbántson másokat vagy épp elkerülje mások megbántását. Több mint kétszáz tudományos tanulmány összesített eredményei szerint csak az esetek 54 százalékában tudjuk elkülöníteni az igazságot a hazugságtól, ami csak kis mértékben jobb, mint egy érme feldobása – írja a The Week online portál.

Az emberek évezredek óta próbálják leküzdeni ezt a problémát. A történelem során válogatott  „hazugságvizsgálati” módszerekkel próbálkoztak: kínzásokkal, tortúrákkal, különféle próbákkal.

1921-ben azonban megtörtént az áttörés, ugyanis egy 29 éves ifjú rendőrtiszt, orvostanhallgató a Kaliforniai Egyetem laborjában próbált olyan módszereket kidolgozni, amelyek segíthetik a tudományt a bűnözés elleni küzdelemben. Larson 1921 tavaszán egy készüléket épített, amely folyamatosan mérte a vérnyomást és a légzésszámot, majd az eredményeket egy gördülő papírhengerre karcolta. Ezután kidolgozott egy interjún alapuló vizsgálatot, amellyel összehasonlította az alany fiziológiás válaszát a bűncselekménnyel kapcsolatos kérdésekkel. Nem sokkal ezután a gyakorlatban is alkalmazta a találmányt: sikerült felderítenie a kaliforniai egyetem kampuszán elkövetett lopássorozat tettesét; majd hamarosan egy gyilkosságra is fényt derített. Larson végül több éven át finomította találmányát, egy vállalkozó szellemű fiatalember, Leonarde Keeler segítségével, és 1939-ben megszületett a modern poligráf, mely jól bizonyított és Keeler sok ügyben eredményesen használta.

„A műszeres igazságkeresés lehetősége világszerte foglalkoztatta a tudósokat, aminek az lett a következménye, hogy a kutatómunka és a kísérletezések eredményeként az 1930-as évekre megalkották a modern poligráfot. A folyamat nem állt meg, napjainkban is sorra jelennek meg az újabb és újabb műszeres vallomásellenőrzési módszerek, és maga a poligráfos vizsgálat is folyamatosan fejlődik” – írja Budaházi Árpád, A műszeres vallomásellenőrzés, különös tekintettel a poligráfos vizsgálatra című doktori értekezésében.

A poligráfot John E. Reid 1945-ben továbbfejlesztette, így az képessé vált az izommozgások mérésére is. Az 1950-es években a hazugságvizsgáló tesztet már egyre több helyen használták. A következő lépcsőben, Cleve Backster kifejlesztett egy új kérdezéstechnikát, 1960-ban ő vezette be a mennyiségi mérésű görbeanalízist, amivel a módszer objektívebbé és tudományosabbá vált. Ma is ezt a technikát alkalmazzák, ami a poligráfos vizsgálat görbéiből gyűjtött fiziológiai adatok mennyiségi kiértékelésén alapul. Az eredmény azonban továbbra sem 100 százalékosan megbízható.