Az európai porcelángyártás elindítója

A 18. század elején az európaiak már-már mitikus anyagként tekintettek a porcelánra, amit a Távol-Keletről importáltak, és olyannyira drágának számított, hogy csak „fehér arany” néven emlegették. Nem véletlen, hogy kizárólag az uralkodó osztályok, királyok, hercegek és nemesek luxuscikke volt. Az első porcelánokat a keresztes lovagok hozták be Európába, és senki sem tudta, hogyan készülhet, bár a keramikusok a 15. század óta különféle kísérleteket tettek az elkészítésére. Erős Ágost szász választófejedelem megbízásából a német Johann Friedrich Böttger német keramikus és alkimista is kereste a porcelángyártás titkát, majd 1708-ban sikerült létrehoznia a „vasporcelán” néven ismertté vált anyagot. Ebben valószínűleg a polihisztor Ehrenfried Walther von Tschirnhausnak is szerep jutott, akivel 1710-ben kezdték meg a gyártást, a fejedelem alapította meisseni porcelánmanufaktúrában – írja az 1766-ba alapított brit aukciósház, a Christie’s oldala.

De ki is volt Johann Friedrich Böttger? A szász alkimista 1682-ben született a németországi Magdeburg közelében és már egészen fiatalon érdeklődött a kémia iránt. Orvosnak készült, ezért Berlinbe ment gyógyszerészetet tanulni, ahol azonban hamarosan az okkult tudományok iránt is kezdett érdeklődni. Böttger más alkimistákhoz hasonlóan a bölcsek kövét, az aranykészítés és a halhatatlanság titkát kutatta. Ekkor figyelt fel rá Erős Ágost szász uralkodó, aki elfogatta és anyagi haszon reményében a drezdai Vénusz-bástyába záratta, hogy itt folytassa kísérleteit. A férfi itt fedezte fel a vörös kőcserepet, majd rátalált a kaolinra, a porcelán fő alkotórészére és elkészítette az első valódi, fehér keményporcelánt.

Az Albrechtsburgban létrehozott porcelánmanufaktúrában „eleinte az edényeket is hagyományos kínai és japán mintákkal díszítették, középen rügyező bambusz cserjével és virágzó krizantémággal, peremén barack, gránátalma, dinnye motívumaival. Az utóbbiból alakult ki 1745-től egy tévedés folytán az eredetinek vélt, s mára világhírűvé lett hagymamotívum (Zwiebelmuster) – számol be az európai porcelángyártás kezdeti időszakáról Wagner István a Színekre hangolva – zöld, kék, vörös című tanulmányában.

Az itt is hivatkozott meisseni porcelánmanufaktúra gyorsan sikeressé vált, és luxustermékek gyártójaként már az indulása évében óriási sikerrel értékesítette termékeit a lipcsei Ostermessen (húsvéti vásáron). A korai gyártás éveiben készült vörös kőedényeket vagy fehér porcelándarabokat ma is „Böttger” néven emlegetik. A nagyon rövid ideig, csupán 1719-ig, Johann Friedrich Böttger haláláig gyártott vörös kőedény ritkábbnak számít, mint maga a korabeli fehér porcelán.

A világhírű Meissen porcelángyár működése azóta is töretlen. A profilbővítés révén a máig igen értékes porcelánok mellett ékszereket is készítenek.