Az első magyar nyelvű hírlap szerkesztője

Az első, magyar nyelvű újság megjelenését a felvilágosult nemzeti megújulási mozgalom segítette elő, amely a magyar nyelv művelését, illetve az irodalom és a hazai kulturális élet fejlesztését tűzte ki céljául. Ez volt a Magyar Hírmondó, amely 1780. január 1-én indult Pozsonyban. Magát a magyar nyelvű újságírás jelentőségét és szükségességét elsőként Rát (egyes forrásokban Ráth) Mátyás ismerte fel. A lap az evangélikus lelkész szerkesztésében, lelkesítő munkájának köszönhetően jelenhetett meg.

„Rát Mátyás 1749. április 13-án Győrött született polgári szülőktől: atyja Rát János, anyja Raits Zsuzsanna volt. Szülővárosában, azután Modorban, Pozsonyban és Sopronban tanult. Pozsonyban az evang. líceumban Benczur József, a későbbi városi tanácsos volt kedves tanára, ki különösen a magyar nyelv és irodalom szeretetét oltá be az erre különben is fogékony fiatal kebelbe. A hazai tanintézetekben befejezvén tanulmányait, beutazta Magyarországot és Erdélyt, Debrecenben több ideig tartózkodott; így ismerkedett meg hazánk akkori viszonyaival, megtanulta ezenkívül különösen a nép nyelvét. Ezután tanulmányainak kiegészítése végett külföldre utazott” – írja id. Szinnyei József Rát Mátyásról a Magyar Tudománytörténeti Intézet szerkesztésében kiadott tanulmányában.

Rát Mátyás eltöltött néhány évet Németországban, ahol a teológiát és a régi klasszikus irodalmat tanulmányozta, de itt ismerte fel a hírlapokban való tájékozódás fontosságát is. Utazásai során alapos ismeretekkel gazdagodott, majd Pozsonyban telepedett le 1779-ben. A kezdetektől azt tervezte, hogy magyar nyelvű újságot fog szerkeszteni; hitte, hogy úgymond „felrázhatja a nemzet szunnyadó lelkületét”, és hogy a lap által fogékonyabbá teszi az embereket a nyelv művelésére. Végül Patzkó Ferenc Ágoston pozsonyi nyomdásszal együtt fordultak a helyi tanácshoz hírlapkiadási engedélyért, amit hamarosan meg is kaptak.

„Ami a magyarságot illeti, amellyel a Hírmondó élni fog az, az alföldi Tisza-melléki, de a Duna-mellékivel és Erdélyivel elegyedett lészen. Ezt tartja az író leghelyesebbnek. Maga magán mind egyik igen szűk és azoknak a sokféle dolgoknak megírattatására, melyek itt előfordulnak, nem elégséges. – A szóknak írásán nem illő senkinek megütközni; holott az eránt még semmi közönségesen bévett szokás vagy szabás nincsen. Had[d] légyen nékem is szabad azt követnem, amit leghelyesebbnek tartok. Mindazonáltal illendő̋ tisztelettel és köszönettel fogom venni, ha valaki, akár a dolgoknak előbeszélésében ejtetni fogott hibák, akár pedig a szóbeli fogyatkozások eránt tisztességesen meginténd; vagy valamely dolognak alkalmatosb nevezetire megtanítánd. Különben is valódi újság ez, amit most kezdünk, holott ezen az úton még soha magyar nem járt előttünk. Vajon hol s miben lehet tehát engedelmet és segedelmet várni, ha itt nem?” – állt a kiadni tervezett lap programjában 1779-ben.

A Magyar Hírmondó első száma 1780. január 1-én jelenhetett meg. Az igényes küllemmel tervezett lap címlapjára egy metszett díszítés került, amelynek felirata így szólt: „per regna, per urbes”, tehát „országokon, városokon keresztül”. Alatta Magyarország címere kapott helyet, de könyv, levél- és iratillusztrációk is. A díszítést nyomtatott szöveg övezi, amely az engedélyező Mária Terézia személyét, a hírlap címét és a kiadás idejét tartalmazta.

Rát Mátyás három évig szerkesztette a Magyar Hírmondót, aki számos cikket írt, korrekciós munkákat végzett a nyomdában, tartotta a kapcsolatot az olvasókkal, de a terjesztésből is kivette a részét. A hetente kétszer megjelent lap a saját korában igen igényesnek és magas színvonalúnak számított, amelynek előfizetői egyre gyarapodtak; eljutott Magyarországon kívül Franciaországba és Spanyolországba is. Rát Mátyás tudatosan szerkesztette: a hiteles tényeket csak a saját, széleskörű ismereteivel kiegészítve közölte, miközben az összegyűjtött híranyagokat nem csak értelmezte, hanem értékelte, miközben tájékozódni tanította olvasóit – írja Süld Erzsébet Magyar Hírmondó című tanulmányában.

Az újság lelkes szerkesztője 1783-ban elfogadott egy újonnan felállított, győri prédikátori állást, ezért felhagyott a hírlapszerkesztéssel. 1803. május 30-ával a Magyar Hírmondó is megszűnt. Később kizárólag az írásnak szentelte életét, majd szeretett volna kiadni egy teljes latin-magyar–német szótárt, de nem járt sikerrel. 1789 után hívei kérésére újra lelkészként végzett szolgálatot, egészen az 1810. február 5-én bekövetkezett haláláig. Pécsett és Pozsonyban utcát nevezett el a tiszteletére.