Nádszárakra fűzött csigolyákat találtak

Egy új tanulmányban Jacob Bongers, a Kelet-Angliai Egyetem munkatársa és kollégái egy furcsa temetkezési szokást írnak le – számol be a Live Science. A bizonyítékok alapján több száz évvel ezelőtt Peru part menti őslakosai összegyűjtötték a feldúlt sírokból halottaik maradványait, a csontokat pedig nádszárakra illesztették.

A szakértők a Chincha-völgyben mintegy 200 ilyen csontfüzért azonosítottak. A régészek szerint a hagyomány azután alakulhatott ki, amikor a spanyol hódítók kifosztották, illetve megszentségtelenítették az őslakosok nyughelyeit.

A csapat 664 sírt vizsgált egy 40 négyzetkilométeres területen, amelyen mintegy 44 temetkezési helyszín fekszik. 194 esetben az őslakosok a csigolyákat nádszárra fűzték. A szénizotópos elemzés alapján a maradványok az 1450-1650 közötti periódusból származnak, ez az Inka Birodalom összeomlásának és az európai hatalom megszilárdulásának ideje volt.

Bongers szerint a leletek azt mutatják, hogy a sírok megbolygatására több embercsoport koordináltan és közösen reagált. A kutató hozzátette, a csontok többségét nagy és komplex nyughelyeknél, úgynevezett chullpáknál találták meg, ezekbe jellemzően több testet is eltemettek. A sírok a Chincha Királysághoz köthetőek, az állam a 15. században olvadt be az Inka Birodalomba. A feljegyzések alapján a spanyolok rendszeresen fosztogatták a térség sírjait.

A szakértők 79 csontos nádszárat alaposabban is elemeztek, ezek többségén egyetlen személy maradványai voltak, de a gerincek jelentős része hiányos volt, vagy rossz sorrendben volt összeillesztve. Ez azt mutatja, hogy a felfűzést nem az eredeti temetés részeként hajtották végre, vahanem később összeszedték a már lebomlott holttestek részeit, majd összerakták a csontokat.

Az andoki kultúrák gyakran törekedtek a holttestek sértetlenségének és teljességének megőrzésére. A chinchák valószínűleg ezért tartották fontosnak a feldúlt sírok felkeresését, és a csontok összeillesztését.