Mi, magyarok generációk óta Verne Gyulának hívjuk

Jules Gabriel Vernét csak Jules Verne (magyarosan Verne Gyula) néven ismerjük. Az Utazás a Föld középpontja felé, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül és a Nemo kapitány című regények híres írója 1828. február 8-án született a franciaországi Nantes városában. Nem véletlen, hogy az egyetemes irodalom egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb írójaként ismerik el. Az Index Translationum, az UNESCO könyvfordításainak adatbázisa szerint a maga 4185 fordításával az ő műveit fordították le legtöbbször – a rekorder Agatha Christie. Verne munkájának elismertségét jelzi az is, hogy harminchárom műve alapján összesen kilencvenöt film készült – írja a HistoryBiography online portál.

Jules Verne úgymond végtelen fantasztikus világokat teremtett, amelyek korlátlan képzelőerejének, valamint a tudomány és a technika iránti mély érdeklődésének ötvözéséből születtek. Utóbbinak köszönhetően több későbbi találmányt is megjósolt, ilyenek voltak például a tengeralattjárók, a helikopterek, az űrrepülőgépek, a nagy óceánjárók, a tömegpusztító fegyverek, az Internet és a lift. Számos történelmi eseményről is írt, amelyek később tényleg bekövetkeztek: többek között a sarkok meghódításáról, a holdutazásról és a totalitárius kormányok működéséről.

Jules Pierre Verne és Sophie Allotte de la Fuÿe házasságából született. Ő volt a legidősebb az öt gyermek közül. 1839-ben beiratkozott a Saint-Stanislas iskolába, ahol földrajz-, görög-, latin- és énektudását fejlesztette. Egyes életrajzírók szerint az irodalom iránti érdeklődése első tanárának köszönhető, aki egy tengerész kalandjairól is mesélt. 1847-ben már jogot tanult Párizsban és elkezdett regényeket írni. Egy év múlva találkozott Alejandro Dumas-val, aki pedig bevezette őt az irodalmi körökbe. Ugyanebben az évben úgy döntött, hogy befejezi ügyvédi pályafutását, ami miatt apja megvonta tőle az anyagi támogatást. A nélkülözések végül megviselték az egészségét: emésztési problémákkal küzdött, ideg- és arcbénulástól szenvedett. Ez idő tájt találkozott PJ Hetzellel, aki a szerkesztője lett; Verne elindult az írás rögös, de tevékeny útján.

Dumas segítségével titkári állást szerzett a párizsi Nemzeti Színházban, és vásárolt egy zongorát is. A Párizs a huszadik században című, első regényét elutasították annak túlságosan pesszimista hangulata miatt (a mű csak 1994-ben jelent meg, miután dédunokája megtalálta egy széfben), ám 1863-ban megjelent az Öt hét léghajón című könyve, a negyvenhat rendkívüli utazásból álló sorozat első része, amiben olyan írások kaptak helyet, mint az Utazás a Föld középpontja felé. Ezután egyre sikeresebb lett, 1879-ben vett egy jachtot, amellyel a Földközi-tengeren hajózott, majd 1880-ban Írországba, Skóciába és Norvégiába, 1881-ben pedig Angliába, az Északi-tengerre és a Balti-tengerre is elutazott.

1886. március 9-én elmebeteg unokaöccse, Gaston rálőtt egy revolverrel, amely során megsebesült a bal lábán. Vernét később Amiens tanácsosává választották, és tizenöt évig maradt hivatalban. 1905. március 24-én hunyt el, ekkor már évek óta küzdött a cukorbetegséggel. Verne nem járt Magyarországon, ám több magyar vonatkozású története jelent meg, így például Sándor Mátyás, A dunai hajós, a Várkastély a Kárpátokban és a Storitz Vilmos titka.