A magyar király, aki Európa egyik legtekintélyesebb uralkodója volt

Megszervezte az utolsó összeurópai keresztes hadjáratot 1396-ban, felszámolta a nagy nyugati egyházszakadást 1417-ben, és elkezdte a huszitizmus elleni harcot. Uralkodása legvégén tört ki a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés. Zsigmond magyar király uralkodása nem volt harcoktól, politikai intrikáktól és eseményektől mentes: nem véletlenül hívják a Luxemburg-ház utolsó uralkodóját a késő középkori Európa egyik legjelentősebb személyiségének.

Nagy Lajos halálával elhunyt a magyar Anjou-ház utolsó férfisarja, így az uralkodó két leánya, Hedvig és Mária örökölte a trónt. Előbbi Lengyelország, utóbbi pedig Magyarország királynője lett, amellyel egyidőben azonnal megindult a vetélkedés a kezükért: vajon ki veszi feleségül Máriát és lesz ezzel az új magyar király? Többen is esélyesek voltak a trónra, ám végül cselszövések és áldozatok árán, a saját testi épségét is veszélyeztető Zsigmond sorakoztatta fel maga mögé a bárókat, így 1385-ben feleségül vette Máriát és 1387. március utolsó napján királlyá koronázta Himházi Benedek veszprémi püspök Székesfehérvárott. Címei szerint mint „Magyarország gyámját, kapitányát, elöljáróját”. A koronázást a már kialakult koronázási rendtől eltérően nem az esztergomi érsek végezte, ám az esemény az eddigi szokásoktól másban is eltért.

„Az előtte való napon Zsigmond esküvel kötelezte magát a főpapok és bárók által a koronázása feltételeként megállapított pontok betartására. (E rendhagyó aktus a Zsigmond után uralkodó királyoknál már szokássá lett.) Eszerint a leendő király kötelezte magát arra, hogy az ország ősi szabadságait megtartja; mindenkit megőriz jogaiban; általános amnesztiát biztosít; az eddigi adományait visszavonja; a trónra jutása érdekében kötött családi szerződéseket érvényteleníti; a királyi tanácsba, illetve tisztségekbe csak magyarokat állít; idegeneknek birtokokat nem adományozhat, sőt egyházi javadalmakat sem kérhet számukra a pápától. E kötelezettségek nem sok újat mutattak a más országokban akkoriban szokásos eljáráshoz képest. Ám a szerződés valódi lényege csak ezután következett: Zsigmondnak szövetségre kellett lépnie az őt királlyá emelő főurakkal és egyúttal fel is hatalmazta őket, hogy ígérete nem teljesítése esetén erővel is kényszeríthessék annak betartására” – írja C. Tóth Norbert a Magyarország története – Luxemburgi Zsigmond uralkodása című kötetében.

A trónharcok idején Zsigmond király kénytelen volt úgynevezett honorbirtokokat kiosztani, ezért az ország várainak mintegy 20 százaléka maradt csak királyi kézben. Ahogy a fentiekből is jól látszik, az uralkodó kezét a bárók eléggé megkötötték, de ettől függetlenül szép fokozatosan meg tudta erősíteni a helyzetét. Támogatta a nemesség renddé szerveződését azzal, hogy bevonta őket az országgyűlésbe, miközben erősítette szerepüket a vármegyékben is.

A tatai Öreg-tónál építtette egyik vadászkastélyát

Forrás: Nap képe/ Solymos Ákos

A kiemelten művelt és társaságkedvelő (hét nyelven beszélt és rajongott a lovagi tornákért) Luxemburgi Zsigmond uralkodásának fontosabb intézkedései és momentumai:
• kiváltságokkal támogatta a városok fejlődését,
• nagyszabású építkezéseket folytatott Visegrádon, Budán és Székesfehérváron,
• Tatán az Öreg-tó partján vadászkastélyt építtetett 1397–1409 között (az erődítményt később I. Mátyás király az itáliai vízivárak mintájára építtette újjá)
• Nikápoly közelében vereséget szenvedett I. Bajazid hadaitól,
• defenzívába vonult az Oszmán Birodalommal szemben,
• megalapította a Sárkány Lovagrendet a törökök elleni harcra,
• felismerte, hogy az országnak a védekezésre kell berendezkednie,
• kiépíttette a végvárrendszert (ami 1521-ig megvédte a országot),
• előremutató törvényeket hozott,
• törvénybe iktatta a telekkatonaságot (a birtokosokat meghatározott számú jobbágytelek után egy lovas íjászt kellett hadba küldeni),
• saját ellenőrzése alá vonta az egyházat és megadóztatta az egyházi vagyonokat,
• kedvelte a praktikus újdonságokat, ami újfajta gondolkodásmódot hozott mind az intézmények, mind a rendszerek, mind a haditechnika területén,
• megszerezte Horvátország, Németország és Csehország trónját (ezzel a korabeli Európa legtekintélyesebb uralkodója lett).

Zsigmond magyar király több mint ötven évig viselte a magyar koronát, amivel a magyar történelem második leghosszabb ideig regnáló uralkodója. 1437. december 9-én halt meg Csehországban, de kívánsága szerint Váradon temették el első felesége, Anjou Mária mellé.