A herendi porcelángyártás felvirágoztatója

Mint az Esterházy-uradalom úgynevezett kocsmabérlője, 1839-től a pápai keménycserépgyárat bérelte, 1840-ben Stingl Vincétől megszerezte a herendi porcelánfabrikát. Méltán tartják Fischer Mórt a Herendi Porcelánmanufaktúra felvirágoztatójának.

Farkasházi Fischer Móric 1799. március 25-én született Tatán. Édesapja, Fischer Wolfgang Sziléziából érkezett a 18. században. A fiatalember 25 évesen vette át tatai majolikagyárat (ónmázas kerámia, fehér alapon színekkel díszítve) Schlögl János Györgytől, majd úgy döntött, hogy a házuk melletti földszintes épületben alakított ki helyet az égetőkemencéknek. Közben figyelemmel kísérte a hazai szakmai törekvéseket: 1826-ban állt elő egy porcelángyár felállításának ötletével Stingl Vince, a soproni származású, a kőedénygyártásban tapasztalt szakember. Helyszínként a Veszprém vármegyei Herend községet választotta. A korabeli Magyarországon azonban nehéz helyzetben volt egy magánkezdeményezésből létrehozott vállalkozás: Stingl Vince ekkor fogadta el egy tőkeerős befektető, a kiváló pénzügyi érzékkel bíró Fischer Mór ajánlatát.

„Fischer Mór átvette a porcelángyár tulajdonjogát, beruházásokba kezdett, amelyhez jelentős tőkebevonásra volt szükség. Fischer beszerzett többek között öt máztörő, négy őrlőgép és néhány kemencét is. Ezzel a szakmai háttér egyik fele biztosított volt, azonban a megfelelő szakember hiány, ahogy elődjének, így Fischer Mórnak is visszatérő gondot okozott. Mivel Magyarországon ekkoriban nem képeztek porcelángyártásban jártas szakmunkásokat, ezért a helybéli fazekasok mellett néhány külföldi mestert is kénytelen volt alkalmazni.49 1841-re így már több mint ötvenen dolgoztak a gyárban, ami komoly termelésre enged következtetni” – íjra Szűts István Gergely A Herendi Porcelángyár története a 20. század első felében című doktori disszertációjában.

Európában is sorra jöttek létre azok a porcelángyárak, amelyek a vasút fejlődésének köszönhetően gyorsan fejlődtek. Emiatt a herendi gyárban Fischer Mór felismerte, hogy egyedi jegyre és stílusra van szükség a porcelánkészítésben, amelyre a potenciális vevőkör felfigyelhet.

A gyár 1841-ben kérte és meg is kapta az úgynevezett királyi kiváltságot, így a helyi arisztokráciától és a császári udvartól is megrendeléseket kapott. Hamarosan megkapta az első szakmai elismerését és bemutatkozott a Magyar Iparmű Kiállításon; utóbbin maga Kossuth Lajos is lelkesen beszélt az új termékekről. Bár 1843-ban tűzvész pusztított a gyárban, a herendi porcelánok a következő években megjelentek és nagy sikert arattak a bécsi, a londoni, a New York-i és a párizsi világkiállításon. A hirtelen népszerűvé vált termékek megrendelői között voltak többek között a Rotschildek, Esterházyak, Batthyányak, Apponyiak, de Viktória angol királynő, Eugénia francia császárné, II. Sándor orosz cár, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint annak öccse Miksa mexikói császár is.

„Fischer Mór termékei értékesítése mellett azok „hallhatatlanságáról” is igyekezett gondoskodni. Egy évvel a bécsi világkiállítást követően, 1864-ben például felajánlotta alkotásait a Bécsi Művészeti Múzeumnak.67 Ezzel feltételezhetően kettős célja lehetett, egyrészt a kultúra szentélyében való jelenlét időtlenné váló biztosítása, másrészt az oda látogató érdeklődők, potenciális megrendelők előtt való megmutatkozás” – mutat rá a tanulmány, hozzátéve, hogy Fischer Mór ezekben az években több fejlesztésbe is fogott, így az 1860-as évek második felére a gyár már meglehetősen jól felszereltnek volt tekinthető.

Fischer Mór 1866. április 22-én nemességet és családi címert kapott Ferenc József magyar királytól, egy év múlva pedig a francia becsületrend kitüntetését is kiérdemelte, amikor a herendi porcelán elhozta az ezüstérmet a Párizsi Világkiállításról. A gyár fénykora az 1870-es évek elejéig tartott, amikor a gazdasági válság hatására egyre kevesebb lett a megrendelés. A Herendi Porcelángyár ennek ellenére megkapta az udvari szállító rangot 1872-ben. Közben Fischer Mór és fiai között egyre több feszültség támadt: az idős porcelángyáros a herendi porcelánok művészi jellegét kívánta erősíteni, ám a következő generáció már a tömegtermelés fontosságát hangsúlyozta. 1874-ben Mór végül átadta a gyár vezetését a fiainak, akik hamarosan csődöt jelentettek.

Fischer Mór 1876-ban vonult vissza Tatára, ahol festőműhelyt alapított. Itt hunyt el 1880. február 15-én. A vállalatot halála után néhány évvel ajánlották fel fiai vételre az államnak, amely 1884-ben hozta létre a Herendi Porcelángyár Rt.-t, mai neve: Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt.