A lovagtörténetek jelentős része elveszett az évszázadok során

Mike Kestemont, az Antwerpeni Egyetem munkatársa és kollégái új tanulmányukban azt írják, bár az Artúr-mondák világhírűek, a középkori angol hősi vagy lovagi történetek nagy részét még csak nem is ismerjük – számol be a Phys.org. A korabeli lovagirodalom több mint háromnegyede ezzel szemben fennmaradt Izlandon és Írországban, ami azt sugallja, hogy a szigeti környezet segíthet a kultúra megőrzésében.

A nemzetközi csoport egy olyan statisztikai módszerrel vizsgálta Európa értékes tárgyainak és narratíváinak fennmaradását, amelyet ökológusok szoktak használni. A megoldás új lehetőséget teremt a kulturális örökség kutatásában.

A szakértők úgy gondolják, a lovagi és hősi történeteket bemutató kéziratok mintegy 90 százaléka eltűnt, ez nagyjából megfelel a korábbi becsléseknek. A csapat azt is megállapította, hogy az ilyen művek 32 százaléka végleg elveszett az évszázadok során.

Az eredmények alapján más-más nyelven maradtak fenn a történetek.. Az ír szövegek például a legjobb arányban konzerválódtak, míg a legnagyobb veszteség az angol történeteknél jelentkezett. Ennek oka az lehet, hogy VIII. Henrik korában, a kolostorok felszámolásakor sok forrásanyag megsemmisült, de az is elképzelhető, hogy az angol nyelv korabeli alacsony presztízse sem kedvezett a történetek megőrződésének. Utóbbit igazolhatja, hogy az Angliában született, de normand nyelvű elbeszélések sokkal nagyobb eséllyel élték túl az évszázadokat.

Izlandon és Írországon talán azért maradt erősebb a tradíció, mert a szigetek Angliához képest jóval kevésbé kapcsolódtak Európához. A szövegek kézzel való másolása például hosszú ideig bevett gyakorlat maradt a nyomtatás megjelenését követően is.