Katona, költő és botanikus volt
1828. február 23-án hunyt el a felvilágosodás kori magyar irodalom egyik legnagyobb alakja.
Pontos születési idejét nem tudjuk, csak annyit, hogy 1766. január 6-án keresztelték meg Debrecenben. Elsősorban Lúdas Matyi elbeszélő költeményéről ismert, ám kevesen tudják, hogy sógorával, Diószegi Sámuellel együtt készítette el az első magyar növényhatározót.
Fazekas Mihály ősei között vagyontalan katona-nemesek találhatók, de közvetlen elődei már debreceni iparos cívisek voltak, apja gyógykovácsként dolgozott. Felcseperedvén a debreceni református kollégium diákja, majd 1781-től a teológiai akadémia hallgatója lett. Itt ismerkedett meg a felvilágosult eszmékkel, és már ekkor érdeklődött a természettudományok és a növénytan iránt. 1782-ben, tizenhat évesen katonának állt, közlegényként kezdte, hét év után már hadnagy volt, majd főhadnaggyá léptették elő. Végigjárta a korabeli Habsburg-háborúk csatatereit, az egyik ujját el is vesztette Moldvában a törökök ellen vívott ütközetben.
Első verse 1789-ben jelent meg nyomtatásban. 1792-ben hosszabb szabadságra hazatért Debrecenbe, feltehetően ekkor kötött barátságot a költő Csokonai Vitéz Mihállyal. A következő évtől a francia háborúkban huszártisztként szolgált Németalföldön, a Rajna-vidéken, Észak-Franciaországban. Az első években még lelkesedett a kalandos életért, a hosszú katonáskodás alatt azonban meggyűlölte a harcokat, a vérontást. A császárhű lovastisztből a felvilágosodás republikánus követője lett, csatadalait háborúellenes versek követték, végül 1796-ban lemondott tiszti rangjáról, és hazautazott.
A debreceni közéletnek és a botanikának szentelte életét, a költészetet pedig kulturált emberhez illő passziónak tartotta. Agglegényként anyjával és húgaival élt, boldogtalanul végződött szerelmei sokáig visszatartották a nősüléstől, Moldvában és Franciaországban szövődött románcainak a katonaélettel járó áthelyezések vetettek véget. 1804-ben aztán megházasodott, de hamarosan özvegyen maradt, visszavonultságában Csokonaival és Földi János orvos, nyelvtudóssal tartott fenn baráti kapcsolatot.
Legtöbb versét a hazaköltözés és Csokonai 1805-ben bekövetkezett halála közti időszakban írta. Ezekben az években formálódott népmesei ihletésű műve, a nemesi pöffeszkedést kifigurázó Lúdas Matyi. A kézirat gyorsan terjedt, és szerzőjének tudta nélkül, névtelenül 1815-ben ki is adták Bécsben, ami felháborította Fazekast. Némi átdolgozás után, 1817-ben saját neve alatt jelentette meg a végső változatot, szintén Bécsben, a könyvet Magyarországon 1831-ben adták ki először. A tömör, időmértékes verselésű elbeszélő költemény (kiseposz) társadalomkritikája alighanem a legmerészebb volt abban korban: Lúdas Matyi az első paraszt, aki fölényben van a nemesúrral, Döbrögivel szemben. Nem is maradt visszhang nélkül, a nemesség nagy része lázadást látott benne. Műve – melynek alapjául egy ősi asszír meséből kiinduló vándortörténet moldvai csángó vagy román változata szolgált – rendkívül népszerű lett, a „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza” szállóigévé vált, és számos feldolgozása született: az 1950-ben bemutatott Lúdas Matyi volt az első színes magyar játékfilm, 1977-ben Dargay Attila rendezett a műből egész estés rajzfilmet.
Lírai munkái ugyancsak kimagaslóak, 1823 júniusában írta leghíresebb versét, a Nyári esti dalt. Élete végén a sztoikus filozófia követőjévé vált, verset már alig-alig írt, vitairatokkal szólt bele az irodalom ügyeibe, Debrecen védelme című cikke kapcsán Kazinczyval is vitába szállt. 1819-től szerkesztette, jórészt maga írta a Debreceni Magyar Kalendáriumot, amely szépirodalmi és ismeretterjesztő olvasmányokat közölt, a tudomány és a felvilágosodás eszméit terjesztve.
Fazekas Mihály különös gonddal művelte földjét, néhány holdnyi birtokát élete végére mintegy nyolcvan holdnyira gyarapította. Sógorával, Diószegi Sámuellel, a hajdúböszörményi botanizáló prédikátorral 1807-ben adták ki Debrecenben az első magyar növényhatározót, a Linné rendszere alapján készült Magyar Füvészkönyvet, mellyel megteremtette a magyar növénytan nyelvét és számos növényre elsőként sikerült szellemes magyar elnevezést találniuk. A füvészkönyvből csak kevés fogyott, a maradi gazdák idegenkedtek attól, hogy „könyvből vessenek-arassanak”. Az értetlenség elkeserítette, de tovább munkálkodott a növénytan tudományának népszerűsítésén. Megtervezte a később nagyhírű debreceni füvészkertet, ám megnyitását már nem érhette meg.
A gazdálkodás mellett tevékenyen részt vett a közéletben is. 1806-ban ő lett a debreceni kollégium gazdasági vezetője, majd később Debrecen főpénztárnoka, 1807-től városi esküdt. Ő szervezte meg a debreceni polgárkatonaságot, a városi rendfenntartó alakulatot, mai szóval rendőrséget, melynek kapitánya lett.
Fazekas Mihály utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1828. február 23-án tüdőbajban halt meg. Összegyűjtött költeményei először 1836-ban jelentek meg. Emlékműve 1977-től áll a debreceni Nagyerdő egyik sétányán, szülővárosában és Budapesten is patinás iskola viseli nevét.
Míg az este bíborozza
A lement nap hajnalát,
Míg az ég becsillagozza
Szétterítve fátyolát,
Addig a menny földre hinti
Balsamának harmatit,
S új erővel áldva inti
Új örömre állatit.
A mocsáros nép kuruttyol,
Prüccsög a sok kis bogár,
Réce hápog, fürj palattyol,
Hangicsál egy kis madár.
Jó napunkat felcserélő
Édes esti nyúgalom!
Téged áld e tenger élő,
Téged áld e kis dalom.
Részlet Fazekas Mihály: Nyári esti dal című verséből