Afrikai világörökségi helyszíneket is veszélyeztet a tengerszint-emelkedés

Természeti értékei például az aldabrai óriásteknősök, de számtalan más, egyedi élővilágú sziget is tartozik ide. Világörökségi hely a Kilimandzsáró, vagy épp a gorillák, csimpánzok otthona, a Viktória-vízesés, a Serengeti, az Okavango-delta, és sorolhatnánk még tovább sokáig. A kulturális örökségen belül elég az ókor észak-afrikai építészeti kincseire gondolni, vagy számos helyen az ősi sziklarajzokra, vagy épp a szégyenletes rabszolga-kereskedelem mementóira, mint a nyugat-afrikai Kunta Kinteh-sziget.

Ez utóbbi szigetnek a hatodát már elpusztította a víz eróziója azóta, hogy a 19. században még aktívan működött az itteni erőd. Az Aldabra-atoll 37 százaléka veszhet oda 2100-ra, ha nem lépnek közbe aktív partvédelemmel, a Kunta Kinteh-sziget 46 százaléka jut hasonló sorsra, egy nemrégiben készült felmérés szerint, amelyről az EOS földtudományi hírportál számolt be. Az afrikai világörökségi helyszínek 20 százalékát veszélyezteti jelenleg a tengerszint-emelkedés, ám, ha semmit se teszünk a helyszínek védelmében, 2050-re már a 60 százalékuk veszélybe kerül.

Nigéria, vagy Mali egy lakosa éves szinten „termel” annyi szén-dioxidot, mint az USA vagy Ausztrália egy lakosa mindössze 2 nap alatt, azonban Afrika mintegy 300 ezer kilométer hosszúságú partvonalán az egyre növekvő vízszint és a parti erózió mégis nagyobb károkat okoz majd. A Nature Climate Change szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése is csak negyedével csökkentheti a partokra, az ott lévő világörökségi helyszínekre leselkedő veszélyt.

A kutatásban, hasonlóan a néhány éve, az európai Mediterráneumban lévő világörökségi helyszínekkel végzett számításokhoz, azt vették figyelembe, hogy az extrém időjárási események (pl. nagy csapadékú ciklonok, viharok, árvizek, vihardagályok) mennyiben érinthetik e helyszíneket. Az olyan események, amelyek korábban a száz évben egyszer előforduló kategóriában voltak, a klímaváltozással évtizedenként ismétlődhetnek majd. A legnagyobb mértékben érintett országok Kamerun, Kongó, Dzsibuti, Líbia, Mauritánia, Mozambik, Namíbia, és a Nyugat-Szahara lesznek. Ezen országok minden egyes világörökségi helyszínét veszélyezteti majd a víz. A legnagyobb bajban Mozambik van, az 5600 kilométernyi tengerpartjával.

Világszerte számtalan világörökségi helyszínt érintenek negatívan a klímaváltozás hatásai, kezdve a Nagy Korallzátonnyal, vagy épp a királylepkék mexikói telelőhelyével. Egy 2020-as jelentés alapján a világörökségi kincsre a legnagyobb veszélyt a klímaváltozás jelenti.