Vízkelet középkori eredetű temploma
Noha Szlovákia területe a világtérképen nézve csekélyke, ennek dacára bővelkedik kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró történelmi helyszínekkel, építészeti remekekkel. Ezúttal Vízkelet községben jártunk.
Galántától délnyugati irányba nagyjából hét kilométerre találjuk Vízkeletet (Čierny Brod). Áll itt egy Szent Anna tiszteletére emelt, 1911-ben felszentelt, neogótikus római katolikus templom és egy 19. századi Szentháromság-szobor. És állt itt egy 17. századi nemesi kúria is, de 2010-ben az akkori polgármester engedélyt adott a lebontására, állítólag menthetetlen volt az egyébként 2006-ban műemléknek minősített épület állapota. 1943-tól hivatalosan a község részét képezi Hegy falu, amely a középkorban még Pozsonyhoz tartozó királyi várbirtok volt; az ott lakók a későbbiekben nemesi kiváltságokkal rendelkeztek, ennek részeként használták is a hegyi előnevet. Vízkeletet többségében magyar nemzetiségűek lakják. Jelenéről a mostani polgármestertől érdeklődtünk. Ing. Nagy Pál elmesélte, hogy „mindig megtartjuk a magyar vonatkozású ünnepek,et mint pl. március 15-ét, június 4-ét. és október 6-át, a Csemadok helyi szervezetével és a helyi énekkarral karöltve, többnyire a művelődési ház előtti kopjafánál.”
Hegy területén egy kis dombon áll egy középkori eredetű, vörös téglákból emelt, vakolatlan, román stílusban épült templom. A dombra, a templomhoz egy kicsike fémkerítésen belépve öt lépcsőfok vezet föl. Az eredetileg egyhajós, torony nélküli, valószínűleg félköríves apszissal rendelkező, Szűz Mária tiszteletére szentelt templomot az apsida.sk oldal adatai szerint valamikor a 13. század első negyede vége felé építették.
Az 1550-es évek tájékán az eredeti apszis helyére sokszögű presbitérium (az oltár és a papság részére fenntartott épületrész) épült, a nyugati homlokzatra torony került, a hajót alsó oldalhajókkal bővítették. A török idők során elhagyatottá vált. Állapota a 17. századra erősen leromlott, források szerint a tető szivárgott, ajtói szétesőben voltak. Egy évszázaddal későbbre oly rosszá vált a helyzet, hogy az egész összeomlása sem volt elképzelhetetlen. Mígnem aztán 1752-ben nagyszabású felújítás vette kezdetét, felújítói ekkor barokk stílusban gondolkodtak. Nem tudni biztos időpontot, de ekkortájt építettek három sírboltot a templom alá (már egy négy évvel későbbi és egy 1781-es forrás is említi ezeket). Egy a falué volt, ide bárki temetkezhetett, aki megfizette. Kettő meg a Jezernicky (a család István tagja pénzelte az 1752-es munkákat) és a Hegyi családé.
1915-ben jelentős károkat okozott benne egy tűzeset, amelynek nyomait csak évtizedekkel később tüntették el, tornyát lebontották, homlokzata visszakapta eredeti külalakját – történt mindez 1940–1943 között, amikor a falut a bécsi választott bíróság Magyarországhoz csatolta. Az 1970-es években is renoválták. Ekkor történt az is, hogy „a domb egy részét letúrták, és sziklakövekkel körülfalazták” – olvasható Kozma Géza, Vízkelet krónikásának a Vízkeleti Újságban 2013-ban megjelent írásában. Bent nem jártunk, ám az egyik ajtó félig-meddig nyitva volt, így aztán, bár kívülről rács védte, beláttunk, hogy milyen odabent. Lényegében üres, de látszik a presbitérium eredeti boltozatának lebontása után felkerült lapos famennyezet, a falak romló állaga meg néhány kis szobor. Mindenképpen érdemes megemlíteni egy a külső falon feltűnő, kicsi, de a téglafaltól határozottan elütő részletet: a nyugati bejárattól jobbra egy sírkő vagy esetleg oltár (ún. antependium) egy része be van falazva.
Hegy temploma és a hozzá tartozó tárgyi emlékek megérdemelten a nemzeti kulturális örökség részét képezik; 2009-ben e templom rajza is felkerült az első szlovákiai eurós bélyegek egyikére. Ugyanakkor immár jó ideje nincs rendszeres használatban, csak évi egyszer. Ing. Nagy Pál polgármester elmondta: „Minden évben szeptember 15-én, Hétfájdalmú Szűzanya napján, a hegyi búcsú alkalmából a Hegyi templom előtt tartja az egyház a magyar nyelvű szentmisét.” Mindehhez még kiegészítésként hozzáfűzte: „A Hegyi templom területe a község tulajdona, de az épület az egyházé. 5–6 évvel ezelőtt történt már felújítás a mellette álló kápolnában, Józsa Attila esperes úr jóvoltából, ő írta a pályázatot a község meg állta az önrészt.”
A dombon, a templomtól néhány tíz lépésnyire álló kálváriakápolna 1736-os építésű – ez ma is gyönyörűen karbantartott állapotú. A templomtól pár méterre egy fából épített, még az elöregedés jelei ellenére is látványosnak tekinthető, két harangot tartó harangláb is áll. Innen pár lépésre pedig egy 1736-os alkotást, egy Piétà-kőszobrot is megtekinthet az arra járó kíváncsi ember.
Kihalóban lévő mesterség a szikvizeseké
Ki nem oltotta még a szomját egy pohár gyöngyöző vízzel, pláne egy forró nyári napon? Bánffi István szikvizessel beszélgettünk.
Gyönyörűen megmunkált, 1500 éves üvegeket találtak
A millefiori technika a 8. századra elveszett, és csak a 19. században éledt újjá.
Sómúmiákat őrzött meg ez az ősi bánya
Az iráni lelőhelynél az évek során több holttest is előkerült.
Ezeréves társasjátékot találtak Mexikóban
A patolli nevű játékot számos közép-amerikai civilizáció ismerte.
Rokonokat temettek el az ősi tömegsírba
A szakértők egy franciaországi lelőhely maradványait vetették genetikai elemzés alá.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
