A vasúti hálókocsi feltalálója
1831. március 3-án született George Mortimer Pullman.
Hiába volt egyértelmű és praktikus George M. Pullman hálókocsi-ötlete, a 19. század elején a társadalom még fenntartásokkal fogadta. Az amerikai gyáros-feltalálónak sokat kellett küzdenie elfogadtatásáért, amely végül elhozta számára a hírnevet világszerte.
George Mortimer Pullman 1831. március 3-án született James Lewis Pullman és Emily Caroline Pullman harmadik gyermekeként és egyben harmadik fiúként a New York-i Brockton-ban. Édesapja a földműveléstől a jövedelmezőbb ácsmesterség felé fordult, és a pénzkereset reményében a kis George a 4. osztály után abbahagyta az iskolát, hogy a Minton and Buck vegyesboltban dolgozzon havi 40 dollárért. Szülei 1845-ben úgy döntöttek, hogy a keletre fekvő Albionba költöznek, ahol asztalosként álltak munkába az Erie-csatornánál. Három év múlva George is felmondott brocktoni állásában és csatlakozott a családjához, akit nem sokkal ezután két testvére is követett, akik közös bútorgyártó vállalkozást indítottak. George 1853-ban, édesapja halála után, 22 évesen vette át az üzletet, hamarosan pedig már New York állammal kötött szerződést, hogy körülbelül 20 épületet (többnyire raktárat) bontsanak le a csatorna útjából, hogy azt ki tudják kiszélesíteni – írja Pullman Múzeum hivatalos oldala.
Pullman rájött, hogy az állammal kötött szerződése előbb-utóbb lejár, ráadásul az Egyesült Államok épp egy recesszió kellős közepéből próbált meg kilábalni és ennek megfelelően lassult az üzleti élet is. Az amerikai gyáros ezért 1857-ben válaszolt egy hirdetésre, amiben felajánlotta, hogy segít a chicagóiaknak az árvízi védekezésben egy modern csatornarendszerrel, majd kivette a részét abból az óriási munkából, ahol a már meglévő, ingoványos talajra épült házakat megemelték és alábetonozták.
Ebből is jól látszik, hogy Pullman mindig is találékony és innovatív vállalkozóként figyelte a világot. A legenda szerint egy rendkívül kényelmetlen, Buffalóból Westfieldbe éjszakai vonatút során ébredt rá arra, hogy hatalmas piaci potenciál rejlik a kényelmes, tiszta és hatékony utasszolgáltatásban. Az Erie-csatornán végzett munkája során megismerte a csatornahajókat, és ennek köszönhetően nagy tapasztalattal rendelkezett a kompakt és hatékony hálóhelyek terén. 1857-ben partnerséget kötött Benjamin C. Field volt New York-i szenátorral, hogy hálókocsikat építhessen és üzemeltethessen. Pullman és Field szerződést kötött a Chicago, Alton és St. Louis Railroad vasúttársaságokkal egy kényelmesebb hálókocsi kifejlesztésére. A következő évben már lehajtható felső ágyakat készített; és bár az utasok rajongtak az újfajta komfortért, a vasúttársaságok még nem merték bevállalni a nagyobb beruházásokat.
Pullman kitartásának köszönhetően négy év múlva elkészült az úgynevezett Pioneer hálókocsi, ami az elődjénél is kényelmesebb volt. Magassága és szélessége azonban láthatóan nem passzolt a már megépített peronokhoz és hidakhoz. Újabb változások következtek, miközben végül a vasúttársaságok is belátták, hogy az utasok fokozódó igényeinek kielégítéséhez egyértelműen szükségesek a hálókocsis járatok. Hamarosan Amerika minden vasútvonalán járt hálókocsi, Pullman később több típusú vagonokat és étkezőkocsit is tervezett.
George Mortimer Pullmant a minden kényelemmel ellátott vasúti háló- és étkezőkocsik végül világhírűvé tették. Nevét napjainkban is őrzik az úgynevezett Pullman-kocsik.