Az első antibiotikum, a penicillin felfedezője

Bár Alexander Fleming már 1928-ban felfedezte a penicillint, még legalább egy évtizedig nem ismerte fel a világ az első antibiotikum felfedezésének jelentőségét. Legalább egy évtizedig csak a penicillin potenciális alkalmazhatóságára összpontosított, amit helyi antiszeptikumként használt a sebek és felületi fertőzések kezelésére. Hamarosan kiderült azonban, hogy a penicillin „terápiás szerként” számos bakteriális betegség leküzdésére használható. Ez utóbbi eredményért végül Fleming, két kutatóval, Howard Walter Florey ausztrál patológusal és Ernst Boris Chain brit vegyésszel közösen nyerte el 1945-ben az élettani és orvostudományi Nobel-díjat – írja a Science History online tudományos portál.

Alexander Fleming 1881. augusztus 6-án született a skóciai Ayrshire megyében, egy gazdálkodó fiaként. Tizenhárom évesen a bátyjával együtt Londonba költözött, ahol a Királyi Politechnikai Intézetben tanult, majd különböző munkákat vállalt. Saját bevallása szerint már akkor úgy döntött, hogy orvosnak készül. Fleming ezért 1903-ban beiratkozott a Londoni Egyetem St Mary’s Hospital orvosképzésére, ahol 1906-ban kitűnő minősítéssel végzett. Itt kezdett el kutatni is Sir Almroth Wright bakteriológus, a vakcinaterápia úttörőjének vezetése alatt. Az első világháborúban századosi rangban, katonaorvosként szolgált a Hadsereg Egészségügyi Hadtesténél. Itt sok esetben volt a tanúja annak, hogy a sebesült katonák sebeik elfertőződése miatt meghaltak, miközben a maró hatású antiszeptikus szerek sokszor csak rontottak az állapotukon. A háború után, 1918-ban visszatért a St Mary’s Hospital-ba és folytatta az antibakteriális anyagokkal való kutatásait – emlékszik vissza Fleming életútjára BBC online portálja.

Fleming legendás penicillin-felfedezése 1928-ban történt, amikor arra lett figyelmes, hogy a Staphylococcus-tenyészetben egy penészgombatelep körül baktériummentes gyűrű alakult ki. Felfedezte, hogy mindez hatékonyan gátolja számos patogén mikroorganizmus, többek között a skarlát, a tüdőgyulladás, az agyhártyagyulladás, diftéria kórokozóinak fejlődését. Fleming tovább kísérletezett, majd penicillinnek nevezte el a hatóanyagot.

„Amikor 1928. szeptember 28-án kicsivel hajnal után felkeltem, egyáltalán nem terveztem, hogy a világ első antibiotikumának, vagy baktériumölőjének felfedezésével forradalmasítom az orvostudományt. Pedig, azt hiszem, éppen ezt tettem” – nyilatkozta később Fleming a felfedezéséről.

A bakteriológus és immunológus végül 1929. júniusában publikálta az erről szóló tanulmányát a British Journal of Experimental Pathology tudományos szaklapban, ám a tudományos közösség nem igazán figyelt fel rá. A következő tíz évben folytatta kutatásait, de az áttörésre az 1940-es évekig kellett várnia. Az ausztrál Howard Florey és a német Ernst Boris Chain ugyanis épp ekkor elkezdte kutatni a penicillin gyakorlati alkalmazását, akik hamarosan kidolgozták az antibiotikum tömegtermelésének feltételeit. 1942 végére már megkezdődött az ipari előállítás, a normandiai partraszállás idején pedig már elegendő penicillin állt rendelkezésre valamennyi sebesült katonát ellátásához. Közben az antibiotikum szerkezetét is meghatározta Sir Edward Abraham biokémikus 1943-ban, bár a háború miatt ezt egy ideig még titokban tartották.

Fleming számos tanulmányt írt és több előadást tartott, amelyekben mindig hangsúlyozta, hogy az emberek csak indokolt esetben és előírás szerint használják az antibiotikumot. 1928-ban az orvosi egyetem professzorává, 1948-ban pedig a bakteriológia emeritus professzorává választották a Londoni Egyetemen, 1943-ban a Royal Society és a Szentszéki Tudományos Akadémia tagja lett, 1944-ben pedig lovaggá ütötték. „A penicillin és annak különféle fertőző betegségekben gyakorolt gyógyító hatásának felfedezéséért” Fleming, Florey és Chain orvostudományi Nobel-díjban részesült 1945-ben.