Európa egyik legrégebbi kávézója a történelmi Velence szívében

A velencei Florian Kávézó (Caffè Florian) az Új Prokurátus (Procuratie Nuove) árkádsorai alatt található. Olaszország legrégebbi kávézója, amely szó szerint az itáliai pompa és kiválóság egyfajta „emlékműve”. Az impozáns festményekkel díszített szalonjai, márványasztalai és vörös bársonyszékei több száz éve fogadják a világ leghíresebb művészeit és íróit. Ott van közöttük például Lord Byron, Claude Monet, Charles Dickens, Andy Warhol és Nietzsche, akik mind a Caffè Florian gyakori látogatóinak számítottak. Ernest Hemingway délutánonként itt itta az eszpresszóját és élvezte a napfényt a teraszon, de Charlie Chaplint is a hely törzsvendégeként tartották számon.

„A Caffè Florian két egyszerűen berendezett szalonnal nyitotta meg kapuit 1720. december 29-én Alla Venezia Trionfante, azaz Diadalmas Velence néven, de hamarosan Caffè Florian néven vált ismertté az eredeti tulajdonosa, Floriano Francesconi után. A kávézót a kezdeti időkben olyan nevek támogatták, mint a drámaíró Carlo Goldoni, vagy épp Goethe és Casanova, akiket kétségtelenül az a tény is ide vonzott, hogy a Caffè Florian volt akkoriban az egyetlen kávéház, amelybe a nők is beléphettek. Egyike volt azon kevés helyeknek, amely a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó emberek találkozási helyévé vált. A kávéház 1750-ben négyszobásra bővült és egyre népszerűbbé vált. Miközben 1796-ban a francia forradalom által átitatott európai légkörben a velencei állam attól tartott, hogy a forradalmi eszmék Velencében is elterjedhetnek, a nemzetközi vendégkörrel rendelkező Caffè Florian egyre több radikális jakobinus találkozóhelyévé vált. Az állami inkvizítorok ezért arra kötelezték Valentino Francesconit, az alapító unokáját, hogy zárja be a kávézót. Egy év múlva a francia seregek bevonultak Velencébe, a kávézó tulajdonosa pedig levette a Diadalmas Velence táblát és lecserélte egy jóval egyszerűbbre: a hely ettől kezdve viseli a Florian nevet” – mesélte Lucia Scarpa helyi velencei idegenvezető, aki több ország újságírójával együtt kísért végig minket a lagúnák városának izgalmas helyszínein.

A Caffé Florian a következő évek során többször cserélt tulajdonost. Az első nagyobb restaurációra 1858-ban került sor, amikor Lodovico Cadorin teljesen felújította, a munkálatokon a korabeli Velence legjobb művészei dolgoztak. A bővítés során új termeket is kialakítottak: ezek a Sala Greca (Görög terem), a Sala Cinese (Kínai terem), a Sala Orientale (Keleti terem) és a Sala del Senato (Szenátus terem) neveket kapták. Utóbbi kialakításával Giacomo Casa festőművészt bízták meg, aki szabadkőműves szimbólumokat illesztett az egyik festményébe, utalva Velence bizonyos titkos társaságokkal és az illuminátusokkal való szoros kapcsolatára. A kávézó 1872-ben további két újabb teremmel bővült: megnyitották a Sala degli Uomini Illustri (A jeles férfiak terme) és a Sala delle Stagioni (Az évszakok csarnoka) szobákat. 1920-ban, a kávéház alapításának évfordulója alkalmából újabb helyiséget kapott: ez lett a Sala Liberty (Szabadság terme).

„A 19. század forradalmi mozgalmai és nemzetközi konfliktusai révén a Caffé Florian nagy szerepet játszott Itália egyesítésében, amikor a középkor óta széttagolt itáliai államok létrehozták az egységes Olaszországot. Akkoriban a Szenátus terem volt a velencei hazafiak egy kiemelt csoportjának a találkozási pontja, akiknek kulcsszerep jutott az 1848-as velencei forradalomban, amely során a város átmenetileg függetlenné vált Ausztriától. A forradalom sötét óráiban a kávézó vendégül látta a sebesült hazafiakat, majd ideiglenesen kórházzá is vált” – mutatott rá a történelmi hely további fontos szerepére Lucia Scarpa.

A Caffé Florian egyik központi része a város életének, kulturális eseményeknek, művészetekről szóló előadásoknak ad otthont.