A magyar fotós, aki dokumentálta az Endurance felkutatását

Ha nem elérhető, email-válaszüzenete így szól: „A két sarkvidék közt járok tudományos kutatóúton, és nem, vagy csak korlátozottan férek hozzá a leveleimhez.” Ilyen az élet Horváth Eszter fotográfus számára, aki már több mint egy tucatnyi sarkvidéki expedícióra kísérte el a szakembereket, és dokumentálta munkájukat annak érdekében, hogy jobban megértsük az átalakuló sarki környezetet. A fotográfust a nationalgeographic.com mutatta be.

Végigfotózta a kutatók felkészülését, a szándékosan vállalt egyéves sarkvidéki jégbörtönre, a kutatóállomást, ahol aztán minden volt, csak épp magány nem, s a Föld leghidegebb helyszínén megfigyelte, miként lehet az űrben növényeket termeszteni.

A legutóbbi küldetése azon a jégtörőn volt (lásd: a nyitóképet) e hónap elején, amelynek az Antarktika közelében, szenzációs felfedezéssel sikerült rábukkannia Ernest Shackleton egykori hajójára, amelyet több mint 3 kilométeres mélységben, a tengert borító jégfelszín alatt találtak meg.

A sarkvidéki munka igen kemény, -45 Celsius-fokos hideg mellett 24 órás sötétség nehezíti a fotózást, és északon még a jegesmedvék miatt is állandóan őrködni kell. „Ha tiszteletben tartjuk a helyüket, ez a jegesmedvék és a mi biztonságunkat is szolgálja” – teszi hozzá Eszter. Mindezek, az expedíciókon átélt kihívások arra késztetik a fotográfust, hogy jelen legyen, és azt se felejtse el, hogy nem tud mindent úgy tervezni, ahogy szeretne. Ez pedig jó lecke a fotós számára, és persze mindannyiunknak is. A sarkvidékek vonzása rendkívül erős. „A testem ugyan visszatért már a civilizációba, ám az elmém még mindig a hihetetlen emlékek felhőin lebeg a sarki sötétségben, a befagyott óceán felett.”

Felkészülés a Mosaic-expedícióra.

Forrás: Horváth Eszter/ National Geographic

Korábbi küldetésein Eszter csatlakozott az eddigi leghosszabb és legnagyobb sarkvidéki expedícióhoz a Nat Geo sztori kedvéért. A Föld legzordabb körülményeire való felkészülés kemény volt, a felvételen a vízből mentést gyakorolják, az ember „beleúszik” egy hevederbe, majd kiemelik a vízből.

Növénytermesztés a Neumayer Kutatóállomáson, az Alfred Wegener Intézet antarktiszi bázisán.

Forrás: Horváth Eszter/ National Geographic

Miként lehet felkészülni arra, hogy majd a Marson növényeket termeljünk? A 2019-es Nat Geo sztorihoz Eszter kilenc kutatót kísért el az Antarktiszra, ahol az Ekström-selfjégen lévő, német, Neumayer III nevű kutatóállomáson e feladaton dolgoztak. A kutatóállomás csak nyáron elérhető, más évszakban jégtörővel a selfjég pereméig, vagy repülőn közelíthető meg. „A Földön ez a hely áll legközelebb a világűrhöz” – mondta Eszter. A melegházban mángold, rukkola vagy épp fűszernövények fejlődnek. A fotón Josefine Stakemann geofizikus épp uborkát szed.

Héliumos léggömböt pányváznak ki a Flyger’s állomáson, a Station Nordtól 2 kilométerre. A ballonra szerelt műszer a légörvénylést, a napsugárzást, a Föld sugárzását és a légkör legalsó rétegeiben lebegő korom mennyiségét méri.

Forrás: Horváth Eszter/ National Geographic

Az északi sarkvidéki kutatóbázison az élet nem a magányról szól, Eszter a Nat Geo cikkében egy grönlandi bázisról tudósított. A dán katonai kutatóállomás Grönland északkeleti csücskében, az északi sarktól 925 kilométerre található. Egy nyári éjszakán olyan meleg volt, hogy a katonák ing nélkül ücsörögtek odakinn, egyikük gitárját pengette, míg a többiek olvasgattak. Az északi sarkvidék a bolygó leggyorsabban melegedő helyszíne, a kutatóállomáson pedig a klímaváltozással kapcsolatos vizsgálatokat végeznek. A felvételen egy héliummal töltött ballon látható, amelyről mérik a légköri turbulenciákat, a napfényt és a felszíni hősugárzást, valamint az alsó légrétegekben lévő korom mennyiségét.

Eszter elhagyva az Endurance-expedíciót a Déli-Georgia-szigetre repült, ahol Sir Ernest Shackleton sírját akarta felkeresni. „A legfurcsább az, hogy miután 5-6 héten át semmilyen szag nem volt, itt újra zöld illata van a levegőnek!” – mondta Eszter. „Fantasztikus érzés újra illatokat érezni!”