Petőfi napja: „Mit kíván a magyar nemzet.”

A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e nemzeti ünnepünk és 1989 óta munkaszüneti nap, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének a napja és a szabad magyar sajtó napja is egyben. De ennél sokkal több: ez volt az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

„Szabad a sajtó! … Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs … Vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves ujszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt … s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség! Ezzel köszöntlek, ez legyen útravalód az életben. Élj boldogul! nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfierőd a vészeken diadalmaskodni! Késő éj van. Jó éjszakát szép csecsemő … szép vagy te, szebb minden országbéli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek. Jó éjszakát! … ha elalszom, jelenj meg álmamban úgy, a milyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek!” – írja Petőfi Sándor, a forradalom költője naplójában 1848. március 15-én.

De nézzük a nap legfontosabb eseményeit:
• reggel megérkezett a bécsi forradalom híre Magyarországra
• Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula leült és megírta a Tizenkét pontot, majd megfogalmaztak egy, a politikai fellépésüket indokoló kiáltványt
• a kiáltványt felolvasták a Pilvax kávéházban gyülekező ifjaknak
• Petőfi négy helyen elszavalta két nappal korábban írott, a március 19-i reformlakomára szánt költeményét, a Nemzeti dalt (de nem a köztudatban élő Nemzeti Múzeum lépcsőjén)
• a márciusi ifjak szemerkélő esőben indultak az egyetemre, hogy tömeget toborozzanak
• elfoglalták a Landerer és Heckenast nyomdát, ahol kinyomtatták mind a Nemzeti dalt, mind a Tizenkét pontot, amiket aztán szétosztottak vagy kiragasztottak az oszlopokra
• délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak
• a tízezres (?) tömeg a pesti városi tanácshoz vonult
• megalakult a forradalmi választmány
• a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz, amely hamarosan elfogadta a Tizenkét pontot és eltörölte a cenzúrát
• szabadon bocsátották a sajtóvétség és izgatás vádjával 1847-ben elítélt Táncsics Mihályt
• este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.

Jókai Mór: Petőfi Sándor élete és költeményei című munkájában egyenesen Petőfi napjának nevezte március 15-ét: „Ezt a napot »Petőfi napjának« nevezte a magyar nép; mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végig küzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága elleneseivel. Petőfi merész föllépése nélkül ki tudja meddig elforgatták volna a politikusok a szóbeszéd archimedesi csavarát. Egy reggeltül estig tartó fényes álom volt ez az egész nap. Egy folytonos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj! Mint két egymáshoz láncolt fegyvertárs, mentünk e nap fátuma elé, Petőfivel.”