Az első indián nő, aki egy angol telepeshez ment férjhez

Lehet, hogy a Pokahontasz (angolos írásmóddal Pocahontas) név ismerősen cseng a Disney-mesék kedvelői számára. Az indián nő rövid, de tevékeny életének igaz történetét mítoszok szőtték át, amelyek a 17. század óta maradtak fenn.

Valójában nem Pokahontasz volt az indián nő valódi neve. Születésekor az Amonute nevet kapta 1596 körül, majd a Matoakának hívták. Állítólag vidám, érdeklődő természete miatt kapta a Pokahontasz becenevet, ami azt jelenti, hogy „játékos”. Powhatan (róla nevezték el a törzset powhatan/póhatan) törzsfőnök, a több mint 30, algonkin nyelvet beszélő, törzs félelmetes uralkodójának, kedvenc lányaként viszonylagos fényűzésben nevelkedett, de még így is meg kellett tanulnia az úgynevezett női munkákat, mint például a földművelést, a főzést, a gyógynövények gyűjtését, a házépítést, a ruhakészítést, a húsvágást és a cserzést – írja a History.com online történelmi portál.

Az első angol telepesek 1607 májusában érkeztek, és Pokahontasz bátyja azon a télen elrabolta az egyik gyarmatosítót, John Smith kapitányt. A legenda szerint a férfi fejét két kőre szorították és egy harcos arra készült, hogy megölje. Ám mielőtt lecsaphatott volna, Pokahontasz odarohant a férfihoz és a fejére hajtotta a fejét, ezzel megakadályozva a támadást. A törzsfőnök ezután úgy döntött, hogy cserekereskedelembe kezd Smith-szel, akit később a fiaként emlegetett.

Pokahontaszt a gyarmatosítók fontos követként ismerték meg. Időnként élelmet hozott az éhező telepeseknek, és segített sikeresen tárgyalni a foglyok szabadon bocsátásáról. A gyarmatosítók és az indiánok közötti viszony azonban továbbra is feszült maradt. 1609-re a szárazság, az éhezés és a betegségek kezdték tizedelni a gyarmatosítókat, és túlélésük egyre inkább az indiánoktól függött. Kétségbeesésükben azzal fenyegetőztek, hogy felgyújtják a törzs településeit. Újabb cserekereskedelem kezdődött, ám a tárgyalások hamarosan kudarcba fulladtak és a törzsfőnök ismét Smith kivégzését tervezte. A mítosz úgy tartja, hogy ekkor is Pokahontasz mentette meg. Nem sokkal ezután Smith megsérült, és visszatért Angliába; a lánynak és az apjának azonban azt mondták, hogy meghalt.

Pokahontasz 1610-ben feltehetően feleségül ment egy Kocoum nevű indiánhoz és ezt követően kerülte az angolokat. 1613-ban azonban Samuel Argallnak sikerült csellel a hajójára csalnia, ahol váltságdíj reményében foglyul ejtette. A kapitány alkudozni kezdett a törzsfőnökkel: csak akkor adja vissza a lányát, ha az indián vezető szabadon engedi az angol foglyokat, visszaadja az ellopott fegyvereket és a telepeseknek élelmet küld. Pokahontasz legnagyobb megdöbbenésére az apja csak a váltságdíj felét küldte el, és őt fogságban hagyta. Ez idő alatt Henricus településen élt egy Alexander Whitaker nevű lelkész felügyelete alatt, ahol megismerkedett a kereszténységgel, az angol kultúrával, szokásokkal és az angol nyelvhasználattal. Áttért a keresztény hitre, megkeresztelkedett, és a „Rebecca” nevet kapta. Apja később kiváltotta a fogságból, ám közben beleszeretett egy John Rolfe nevű telepesbe és 1614 áprilisában feleségül is ment hozzá. Bár az nem világos, mi történt Pokahontasz első férjével, de a powhatan kultúrában megengedett volt a válás. Ez volt Észak-Amerika történelmének első, olyan házassága, mely egy indián asszony és egy fehér telepes között köttetett.

A házasságot fontos lépésnek tekintették a gyarmatosítók és az indiánok közötti pozitív kapcsolatok helyreállítása kapcsán, ami valóban a béke időszakát hozta el a régióba. Pokahontasz volt az első indián nő, aki Európába látogatott. Angliai tartózkodása során halt meg, valószínűleg fertőző betegségben.