A modern meteorológia atyja

Hann az ausztriai Linz mellett született 1839. március 23-án, és ifjúságát az Alpokban, a Linztől mintegy harminc kilométerre délre fekvő Kirchdorfban töltötte. Az érettségi után beiratkozott a bécsi egyetemre, ahol matematikát, kémiát és fizikát, majd geológiát és őslénytant tanult Eduard Suess és Friedrich Simony vezetésével. 1863-ban tette le tanári vizsgáját, majd matematika és fizika szakos diplomája megszerzése után a bécsi Schottenfeld gimnáziumában, illetve Linzben kezdett el oktatni. Ám gyerekkora óta folytatott meteorológiai vizsgálatokat. 1865-ben Karl Jelinek, a bécsi Zentralanstalt für Meteorologie und Erdmagnetismus (Meteorológiai és a Föld mágnesességének kutatásával foglalkozó intézet) igazgatója meghívta, hogy vegyen részt az újonnan alapított Zeitschrift der Oesterreichischen Gesellshchaft für Meteorologische (Osztrák Meteorológiai Társaság folyóirata) munkájában. 1868-ban megszerezte a doktori fokozatot, majd a következő évben kiadta habilitációs tanulmányát. 1874-ben a Bécsi Egyetemen a fizikai földrajz docensének nevezték ki, ahol meteorológiát, klimatológiát és oceanográfiát tanított – írja az Encyclopedia.com online tudományos oldala.

Az osztrák meteorológus követte 1877-ben Jelineket a Zentralanstalt igazgatójaként, és kinevezték a fizika professzorává. Húsz év múlva, 58 évesen lemondott igazgatói posztjáról, és Grazba vonult vissza, ahol az egyetemen folytatta meteorológiai kutatásait. Részben a grazi könyvtár hiányos felszereltsége miatt Hann 1900-ban úgy döntött, hogy visszatér Bécsbe, ahol 1910-ig a kozmikus fizika professzoraként dolgozott az egyetemen. 1920-ig szerkesztette a Meteorologische Zeitschriftet, és 1921. október 1-én, 82 évesen bekövetkezett haláláig folytatta tudományos munkáját.

A tudományos közvélemény szerint Hann generációja egyik legkiemelkedőbb meteorológusa volt. Jelentősége nem feltétlenül az új elméleti koncepciók megalkotásán nyugodott, hanem inkább azon a törekvésén, hogy az empirikus és elméleti eredményeket koherens struktúrába hangolja össze. Neve először akkor vált széles körben ismertté, amikor bekapcsolódott a HW Dove és a svájci meteorológusok közötti heves vitába az Alpokban fellépő meleg főn szelek eredetéről 1866-ben. Hann bebizonyította, hogy a főn helyben keletkezik, amikor viszonylag nedves légtömegek keresztezik a hegyeket.

A tudós munkája során az észlelt tényekre hagyatkozott, fő módszerre a megfigyelés volt, elméletet akkor keresett, ha az észlelt adatok azt mutatták. Az osztrák meteorológust nem véletlenül tekintik a modern meteorológia atyjának.