Ősi recepteket tártak fel a kutatók

Egy új tanulmányban Juan José García-Granero, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács szakértője és kollégái 5300-4000 éves főzőedényeket vizsgálnak – számol be az EurekAlert. A szakértők a korabeliek főzési szokásait és receptjeit próbálták rekonstruálni.

Dr. Akshyeta Suryanarayan, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem kutatója és a csapat tagja szerint a zsírmolekulák és a mikroszkopikus növényi maradványok, például a keményítőszemcsék, hosszú időn át képesek fennmaradni az edényekben. A szakértők most ilyen maradványokat kerestek különböző ősi edényekben, melyeket az indiai Gudzsarát állam területén tártak fel.

A tárgyak egy része az Indus-völgyi civilizációhoz köthető, amely időszámítás előtt 2600 és 2000 között virágzott. Ez volt a világ harmadik városi civilizációja. Hogy felmérjék a kulturális cserefolyamatokat, a kutatók közeli, félnomádoktól fennmaradt edényeket is elemeztek.

Az eredmények alapján a réz- és a bronzkor idején a térség lakói változatos módokon jutottak alapanyagokhoz. Egyes hozzávalókat a természetből gyűjtöttek be, másokat maguk termeltek meg, de a kereskedelem sem volt ritka.

Az egyik datranai edényben például szinte csak olyan pázsitfűféléket mutattak ki, amelyek nem honosak a régióban. A csapat a leletekben ezen kívül többek között babféléket és gyömbért is észlelt. A szénizotópos elemzés alapján az állati eredetű zsírok 78 százaléka mindenevőktől, így sertésektől, madaraktól vagy nyulaktól származott. Ez igen meglepő, hiszen a korabeli gudzsaráti lelőhelyeken eddig feltárt állati csontok többnyire kérődzőké. Hal és tejtermékek fogyasztására utaló nyomokat nem találtak.

Az eredmények alapján összességében megállapítható, hogy a vizsgált periódusban már változatos volt a konyhaművészet, az eltérő alapanyagokat különböző módokon használták fel. A kutatók célja, hogy a vizsgálat kibővítésével még jobban megértsék a korszak receptjeit.