A beszélőgép és a sakkautomata megépítője

Kempelen Farkas nevét a 18. század egyik legjelentősebb magyar tudósa és feltalálójaként emlegetik. Nem kevesebb, mint nyolc nyelven írt és beszélt (többek között: németül, magyarul, franciául, latinul, olaszul és angolul), ő fordította németre Mária Terézia törvénykönyvét. A tudós, építész, feltaláló, költő, író és ötvös építette meg a beszédutánzó gépet és a sakkautomatát, miközben tervei alapján készült el a Budai Várszínház épülete.

„Volt egyszer egy híres magyar, aki az ördöggel cimborált. Legalábbis ezt fogták rá, akik megirigyelték, hogy sorjában minden sikerül neki. Még a királyok is úgy emlegették mint varázslót. Egész Európa megcsodálta tüneményes találmányait. Odahaza azonban azt is tudták róla, hogy széles Magyarországon nincs nála hívebb hazafi. De ő mindig a háttérben maradt, nem szeretett a napfényes oldalon sütkérezni, azt átengedte a hiúbbaknak, süttessék magukat, ha olyan jóleső érzés. Egy öröme volt, hogy vitte, vihette előre a hazáját, s nem fogadott el érte semmit. Hívták pedig ezt a nevezetes embert: Kempelen Farkasnak. Tüstént megmondom, hogy nem volt az ördög cimborája, varázsló sem volt, hanem az esze és a szíve emelte az emberek fölé”  – írja Szalatnai Rezső a Kempelen, a varázsló című munkájában.

A magyar tudós a Wolfgangus Franciscus de Paula név alatt született Pozsonyban, aki nemes Kempelen Engelbert császári és királyi kamarai udvari tanácsos és Spindler Anna Rosina fia volt. Nemességüket III. Károly német-római császár, magyar és cseh király honosíttatta. Kempelen Farkas tanulmányait több helyen, Pozsonyban, Győrben, Bécsben és Rómában végezte, ahol többek között filozófiát és jogot tanult, gyakorolta a rézmetszést, de a matematika és a fizika is felettébb érdekelte. Bécsben kezdett el tisztviselőként dolgozni, de közben elkezdett saját tanulmányait fejleszteni.

Kempelen Farkas önarcképe, aláírásával

Forrás: Wikipedia

Miközben selyemgyárakat létesített és faluközösségeket szervezett, folyton törte az agyát valamint. Kempelen újító gondolatai egészen napjainkig hatnak, találmányai megelőzték korukat. Kora polihisztoraként a világon elsőként szerkesztett beszélőgépeket (ez a belenyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakította át), gőzkondenzátorral tervezett gőzgépet, a gőzturbina ősét, de igazán híressé a sakkozógép vagy más néven sakkautomata feltalálása tette. A „Török” néven megismert szerkezet feltalálójaként mutatta be híres sakkozó bábuját 1770-ben, amelynek építésébe Mária Terézia utasítására fogott bele.

A sakkozógép már a saját korában is világhírnévre tett szert. Kempelen és a szerkezet későbbi tulajdonosai egész Európát és Észak-Amerikát is bejárták ezzel az akkoriban csak „bűvészmutatványnak” titulált találmánnyal. Ámulatba ejtette a korabeli közönséget, ahogy a sakktábla másik oldalán ülő török bábu úgy játszott, akár egy igazi ember. Nem túlzás azt állítani, hogy ezzel Kempelen tette le a mesterséges intelligencia alapjait. A korabeli legendák azt harsogták, hogy egy ember van a gépben, de leleplezni soha nem tudták és a titkát sem fejtették meg. A korabeli feljegyzések szerint olyan emberek „hívták ki a Törököt”, mint Cobenzl gróf (Mária Terézia meghatalmazott minisztere), Benjamin Franklin vagy Napóleon. És bár a bábuval le lehetett ülni játszani, és látszólag önállóan mozgatta a sakkfigurákat, nagyon nehéz volt legyőzni.

Illusztráció egy könyvből, melyben bemutatták, hogyan működött a sakkautomata.

Forrás: Wikipedia /Joseph Racknitz

A pontosan megalkotott mechanikus szerkezet végül egy amerikai körút során 1854-ben semmisült meg a philadelphiai Kínai Múzeumban, ahol egy tűzvész pusztított. A gépből csupán a sakktábla maradt fenn. Akkori tulajdonosa, Nepomuk Maelzel pár évvel később felfedte a szerkezet titkát: kiderült, hogy a dobozba rejtőzve valóban egy ember mozgatta a török bábu karját.

Kempelen Farkas munkásságáról a budapesti Műcsarnokban rendeztek kiállítást 2007 áprilisában, ahol a sakkozógép rekonstruált másolatát is bemutatták. Beszédkeltő gépének élethű, működő mását Nikléczy Péter és Olaszy Gábor készítette el; a rekonstruált gépet a Budapesti Műszak és Gazdaságtudományi Egyetem Informatika épületének aulájában állították ki.