Ukrán balett-táncosok hazájuktól távol

A Kijevi Balett 2022. március 16-i próbája szinte minden szempontból szokatlan volt. A táncosok egy kicsiny teremben gyakoroltak, ami teli volt fotózó, videózó újságírókkal, a táncosoknak már alig jutott hely, sokan egy szék mellett, vagy a zongoránál végezték el gyakorlataikat. Ahogy kis csoportokban végiglejtettek a termen, egy táncos az ajtónak ütközött, egy másik elbotlott és meghúzta a bokáját.

Jekatyerina Kozlova, aki férjével, Ivan Kozlovval vezeti a társulatot, hol a táncosokat felügyelte, hol a riportereket, akik közül páran kérdésekkel zaklatták a táncosokat – számolt be a nationalgeographic.com.

„Megpróbálunk különösen óvatosan bánni a táncosokkal, mivel most mindenkin hatalmas a nyomás” – magyarázza Kozlova. „Elég egy hívás otthonról, vagy csak a folyamatosan érkező friss hírek, hisz ma már, a technológia révén sokkal szorosabb összeköttetésben vagyunk. A táncosok minden percben tudják, mi történik, folyamatosan a telefonjaikat bújják, hogy tájékozódjanak. Azt hiszem, sokan már teljesen kimerültek.”

A kijevi társulat február 23-án utazott Franciaországba, hogy a Diótörő egy gyerekeknek szóló változatát adják elő egy kéthetes turné során. Aztán február 24-én Putyin hadserege lerohanta az országot, amelynek hatására ezrek haltak meg, és mintegy 3 millióan hagyták el Ukrajnát. A balettosok jelenleg a párizsi Théâtre du Châtelet-ben élnek, még egy ideig, ám a hazatérés egyre távolabbinak tűnik.

„Erre egyáltalán nem voltunk felkészülve. Csak annyi jelmezt hoztunk, amennyire a leszerződött előadásokhoz szükség volt, semmi más nem volt nálunk. Kijevben maradt a zenénk, a dokumentumaink, a videóink, és lélekben már búcsút mondtunk mindezeknek” – mondja Kozlova.

Támadás a kulturális örökség ellen

Az Ukrajna elleni orosz támadás különösen romboló hatású az ország kulturális örökségére nézve. „A kultúra kiemelt célpont az orosz háborús stratégiában” – magyarázza Sebastian Majstorovic, a SUCHO, az ukrán kulturális örökség digitális megőrzése céljával alakult szervezet alapító szakembere. „Ha mindent megsemmisítenek, ami Ukrajnát egyedivé teszi, akkor válik teljessé Putyin terve.”

Amikor 2014-ben Oroszország annektálta a Krímet, az USA külügyminisztériuma szerint az orosz tisztek eltávolították a műalkotásokat, lerombolták a síremlékeket, bezárták a templomokat Donbasz és a Krím területén. A jelenlegi háborúban már számos emlékhely megsemmisült vagy megsérült, mint például Ivankiv Történeti és Helytörténeti Múzeuma, vagy a szvjatohirszki apátság. „Ez a kulturális örökség pótolhatatlan, s mindannyiunk számára komoly veszteséget jelent az elvesztése.”

A jelenleg Párizsban tartózkodó 38 kijevi balettos legtöbbje 18-22 év közti fiatal. Mivel egy iskolában tanultak, sokan igen régóta ismerik is egymást, próba közben váltogatva beszélnek ukránul és oroszul, de gyakran beszélnek angolul, vagy épp franciául, a balett nyelvén. Ez a csoport a teljes, mintegy 70 fős társulatnak csak egy része, sokan Csehországban vannak jelenleg.

A táncosok mindent megtesznek azért, hogy folytatni tudják a munkát és az előadásokat. Van, aki azt mondja, folyamatosan a háborún jár az esze, más például két hete nem hallott a Mariupolban élő szüleiről. „Rendkívül nehéz mindezzel együtt élni, de az a szerencsénk, hogy nagyon sok támogatást kapunk” – teszi hozzá Kozlova.

A párizsiak nemcsak szállást biztosítanak a táncosoknak, hanem remélik, hogy munkát is adhatnak nekik, a balettosok hamarosan elkezdenek a Párizsi Operában tanulni, esténként pedig gyakran mennek be az előadásokra. A társulat adományként kapott dresszeket, harisnyákat, s a következő héten tovább folytatják a francia turnéjukat.

Azonban nem a Kijevi Balett az egyetlen, a háború miatt külföldön ragadt ukrán művészeti társulat. a Párizs déli, 15. kerületében lévő Monfort Színház 15 előadóművészt vár, némelyiket családostól, s más színházak is készülnek ukrán művészek befogadására, mondta el Carine Rolland, aki a kultúráért felelős alpolgármesterként van kapcsolatban a színházakkal. Egyelőre nem tudja, hogy hányan érkeznek Párizsba, de mindannyiuknak lakhatást és munkát akar keríteni.

„Ezekben a rendkívül nehéz időkben támogatni kell a kultúrát, s az elnyomott országok művészeit egyaránt, mivel, különösen Ukrajnában, ők az ellenállás hangjai” – mondja Rolland. „Akik szólni tudnak, fel kell emeljék a szavukat, akárhol is vannak.”