A csapadékadatok digitalizálása közben érdekes dolgokra is fény derült

A Readingi Egyetem 2020 márciusában felhívást tett közzé: 130 évnyi kézzel írott brit csapadékmérési adat digitalizálásához kerestek önkénteseket. Mintegy 16 ezer fő jelentkezett, és alig 16 nap alatt 5,2 millió megfigyelési adatot rögzítettek számítógépre! Ezeket 2022 márciusában, 2 évvel az akció után a brit meteorológiai szolgálat, a MetOffice észlelési adatbázisában elérhetővé is tette.

A kézzel írt lapokat már korábban beszkennelték, ám az adatok bevitele mintegy százmilliónyi billentyűleütéssel járt, amiről a szakemberek azt hitték, hónapok munkája lesz, a egy picit több mint 2 hét alatt elkészült. „Önkénteseink kemény munkájának köszönhetően részletes csapadékadatok állnak rendelkezésünkre 1836-ig visszamenőleg. Hogy ezt az időpontot kontextusba helyezzük: ekkor ért vissza Charles Darwin a Beagle fedélzetén tett útjáról Fitzroy altengernaggyal, és már csak egy évet kellett várni Victoria királynő trónra lépéséig” – mondta el Ed Hawkins klímakutató professzor, akinek a nevét a felmelegedést szimbolizáló kék-vörös sávos ábrák megalkotójaként ismerhetjük.

Az adatok, amellett, hogy különleges bepillantást engednek a múltba, a tudományos kutatások számára elképesztően fontos részleteket is megmutatnak a csapadék változásairól. A már közel 200 évnyi csapadékadat alapján sokkal jobban megérthetjük a jelen tendenciáinak okát is. A híresen változékony brit csapadékviszonyok közt az aszályok és áradások sokaságát találjuk, s most már egészen hosszú időre visszanyúlik ezek ismerete.

A kutatók pár érdekességet is kiemeltek: a legszárazabb brit esztendő 1855 volt, 786,5 mm csapadékkal, különösen sok csapadék volt 1852 novemberében és decemberében. Az eredeti megfigyelések, mérések számtalan különböző rangú embernek köszönhetőek, a lakossági észlelők közt voltak olyan nemesek is, mint Lady Bayning of Honingham Hall, aki 1835-87 között regisztrálta folyamatosan a csapadékadatokat.

A legkorábbi adatok 1677-esek voltak a most digitalizált adatbázisban, s 1860-tól egész Nagy Britannia területén folyamatosan, koordináltan gyűjtötték az adatokat. A most rögzített, kézzel írt adatok rögzítésével az 1960 előtti időszak digitálisan elérhető (s így könnyen kutatható) adatbázisa hatszorosára nőtt!

A munkáról a szervező szakemberek a Geoscience Data Journal-ben számoltak be, és még néhány érdekességgel is szolgáltak, amelyeket a csapadékadatot tartalmazó papírok szélére jegyzeteltek az egykori észlelők.

„Ellenséges légicsapásban a csapadékmérő megsemmisült.” (London, Woolwich, 1944.)

„Nincs adat, mert ellopták a csapadékmérőt” (Harter Fell, 1876.)

„Azt hiszem, nem túl megbízhatóak az adatok, mivel a csapadékmérő tölcsérjét kíváncsi személyek rendszeresen kiemelik, hogy belenézzenek a tartályba.” (Saffron Walden, 1876.)

„A csapadékmérő tartalmát egy gyermek kiöntötte” (Sevenoaks, 1892.)

„A csapadékmérőt eldugaszolta egy beleépített madárfészek” (Stourmouth, 1863.)

„A csapadékmérőt lovak felrúgták” (Dartmoor, 1928.)

„A csapadékmérőt az ápoltak eldugták” (Banstead Elmegyógyintézet, 1951. – csak 1954-től jegyzik újra az adatokat.)