Veszélyben vannak a világ legősibb múmiái

Az Atacama peremén, a tengerparton fekszik Arica. A chilei városnál több tucat narancssárga jelölőt helyeztek ki decemberben, mindegyik egy-egy csontvázat jelöl, melyet az extrém szél és eső hozott a felszínre. Jannina Campos régész szerint a maradványok nagyjából 7 ezer évesek – írja a The Guardian.

A leletek a Chinchorro-kultúrához köthetőek, az ősi vadászó és gyűjtögető kultúrára a gondos mumifikálás volt jellemző. Miután az elhunytakat megnyúzták, belső szerveiket pedig eltávolították, nádba, oroszlánfóka-bőrbe, agyagba, alpakagyapjúba és emberi hajba burkolták, bízva a száraz sivatagi környezet konzerváló képességében. A félnomád csoport nem hozott létre agyagedényeket és nagy építményeket, művészetük a múmiakészítésben nyilvánult meg.

A múmiáik évezredeken át fennmaradtak, az utóbbi időkben viszont az észak-chilei szélsőséges időjárás miatt egyre nagyobb számban kerülnek felszínre. A talaj védelme nélkül a maradványok könnyebben roncsolódnak. A helyzet dilemma elé állítja a kutatókat: megpróbálják megóvni a felbukkanó múmiákat, vagy temessék be őket, és fókuszáljanak a már feltárt csontvázakra? Sajnos a gyűjteményekben őrzött leletek sincsenek biztonságban, az egyre növekvő páratartalom károsítja a maradványokat.

Némi reményt ad, hogy 20 évnyi munka után a Chinchorro-múmiákat felvették az UNESCO világörökségi listájára. Az időszámítás előtt 5000 körülről származó csontvázak a szakértők szerint a legősibb múmiák, több mint 2 ezer évvel idősebbek az első bebalzsamozott és piramisba temetett fáraóknál.

A díszes múmiák hagyománya Aricától mintegy 96 kilométerre délre, a Caleta Camaronesnél alakulhatott ki. A térség egy termékeny folyóvölgy bejáratánál fekszik, az oázisnak ugyanakkor rejtett veszélye is van. A Camarones folyó arzénszintje igen magas, a régió egykori lakói így tudtukon kívül folyamatosan mérgezték magukat. Emiatt gyakori volt a vetélés és a halva születés a közösségben, a gyászoló családok pedig elkezdték gondosan, díszesen mumifikálni az elvesztett magzatokat és gyermekeket. Később a szokás a felnőtt elhunytakra is kiterjedt.

Kérdés, hogy mi lesz a kivételes múmiák sorsa, amelyeket a sírrablók mellett immár a klímaváltozás is fenyeget. Remélhetőleg a világörökségi státusz aktívabb védelemre sarkallja majd a kormányt.