Az Amerikai Egyesült Államok megvásárolta Alaszkát

Az Amerikai Egyesült Államok 1867. március 30-án kötött megállapodást Oroszországgal Alaszka megvásárlásáról, aminek az árát 7,2 millió dollárban határozták meg. A dokumentumot William Seward amerikai külügyminiszter és II. Sándor orosz cár képviseletében fellépő Edouard de Stoeckl tárgyalta és írta alá. Az Alaszka megvásárlásáról szóló ügylet kritikusai csak „Seward őrültségének” vagy „Seward jégszekrényének” nevezték a hatalmas jégmező megvásárlását. Álláspontjuk azonban néhány évtizeddel később gyökeresen megváltozott. Utólag nem túlzás azt állítani, hogy az oroszok a világ egyik legrosszabb üzletét kötötték meg azzal, hogy mintegy 5 cent/hektár áron eladták a területet.

Ma Alaszka az Egyesült Államok egyik leggazdagabb állama, köszönhetően a rengeteg természeti erőforrásának, mint például a kőolajnak, az aranynak és a halnak, valamint a hatalmas kiterjedésű érintetlen vadonjának, illetve stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően, amely Oroszországra nyíló ablakként és az Északi-sark kapujaként szolgál. Ezért is merül fel a kérdés: vajon mi késztette Oroszországot arra, hogy kivonuljon a partvidékről? – veti fel a kérdést a Smithonian Magazine online portál.

Az új földek utáni vágy a 16. században kezdődött, amikor mindkét ország a jelenlegi méretének a töredéke volt. Amikor 1581-ben Oroszország elfoglalta az Urál-hegységtől keletre fekvő, a Szibiri Kánság néven ismert, Dzsingisz kán leszármazottai által irányított szibériai területet, a kulcsfontosságú győzelem megnyitotta előttük az utat. A 18. század elején Nagy Péter cár – aki Oroszország első haditengerészetét is létrehozta – tudni szerette volna, hogy az ázsiai szárazföld milyen messzire terjed kelet felé. Amikor aztán Vitus Bering (az orosz haditengerészet dán származású kapitánya) 1741-ben sikeresen átkelt, a később róla elnevezett, szoroson és megpillantotta a Szent Illés-hegységet a mai alaszkai Yakutat falu közelében, az Oroszország számára hihetetlen sikert jelentett.

A korabeli rajz Sitka települést mutatja. 1816-ban még az Orosz Birodalom része volt, ebben az évben épült, a képen látható, pravoszláv templom.

Forrás: Three Lions/Getty Images

Ezeket a településeket azonban nem volt könnyű fenntartani. Az alaszkai oroszok – akiknek száma a csúcsidőszakban sem haladta meg a 800-at – szembesült azzal, hogy fél földgömbnyire vannak Szentpétervártól (a birodalom akkori fővárosától), ami a kulcsfontosságú kommunikációt problémává tette. Alaszka ráadásul túlságosan északon helyezkedett el ahhoz, hogy jelentős mezőgazdasági tevékenységet folytathassanak a területén, ezért pedig nem volt kedvező a hely nagyszámú telepes küldésére. Így hát elkezdték felfedezni a délebbre fekvő területeket. Néhány évtized múlva az oroszok már komolyan megkérdőjelezték, hogy megtarthatják-e alaszkai gyarmatukat, hiszen egyrészt az már nem volt jövedelmező, miután a tengeri vidra populációt megtizedelték, másrészt pedig tudták, hogy Alaszkát nehéz megvédeni, miközben a krími háború költségei miatt a birodalom igen nehéz anyagi helyzetbe került.

Közben az 1840-es években az Egyesült Államok kiterjesztette érdekeltségeit Oregonra, annektálta Texast, háborút vívott Mexikóval és megszerezte Kaliforniát. William Seward külügyminiszter már 1848 márciusában az Északi-sarkvidékre való terjeszkedésről beszélt. Az amerikai kormány végül 1859-ben tette az első ajánlatot az akkoriban javarészt őslakosok, misszionáriusok és szőrmekereskedők által lakott Alaszka megvételére, ám az orosz kormány akkor még elutasítóan válaszolt. Nyolc évvel később, 1867. március 30-án azonban mégis megkötötték a felbecsülhetetlen geopolitikai következményekkel járó alkut.

Karibuk kelnek át a Kobuk folyón Alaszka északnyugati részén.

Forrás: University of Alaska / Kyle Joly

Az Amerikai Egyesült Államok az ügylettel mintegy 370 millió hektárnyi, többnyire érintetlen vadonhoz jutott, beleértve a mai szövetségi parkok és vadmenedékek 220 millió hektáros területét. Több száz milliárd dollár értékű bálnaolajat, szőrmét, rezet, aranyat, faanyagot, halat, platinát, cinket, ólmot és kőolajat termeltek ki Alaszkában az évek során. Mindez lehetővé tette az állam számára, hogy ne kelljen bevezetnie a forgalmi adót vagy a jövedelemadót. Óvatos becslések szerint Alaszka valószínűleg még mindig több milliárd hordónyi olajtartalékkal rendelkezik.