Középkori vándor arcát rekonstruálták

1975-ben különleges leletekre bukkantak a skóciai Cramondnál, a kilenc felnőtt és öt gyermek maradványai egy egykori római fürdő latrinájából kerültek elő. A szakértők eredetileg úgy vélték, hogy az elhunytak a pestis vagy egy 14. századi hajószerencsétlenség áldozatai, a szénizotópos elemzés viszont később azt mutatta, hogy a csontok jóval korábbiak, a 6. századból származnak.

Czére Orsolya, az Aberdeeni Egyetem posztdoktori kutatója és munkatársai friss tanulmányukban egy új, biorégészeti vizsgálatot ismertetnek – számol be az egyetem oldala. Az eredmények még többet elárulnak az elhunytak életéről, és az is kiderült, hogy két személy óriási távolságot tett meg, hogy elérje Cramondot. Az adatok sokat felfednek a korabeli Skócia mobilitásáról, amikor a térség a skót Dál Riata királysága és a piktek között oszlott meg.

A csapat a latrinából előkerült csontokat és fogakat elemezte, az izotópos vizsgálatból következtetni lehet az érintettek táplálkozására és származására. Mivel a felnőtteket egymáshoz közel temették el, a kutatók hosszú időn át úgy vélték, hogy rokonok voltak, a friss eredmények ugyanakkor mást mutatnak.

Hat felnőtt Cramond térségéből származhatott, kettő viszont távoli vidékekről érkezett. Az egyikőjük, egy nő a nyugati partvidéken nőhetett fel, a férfi pedig a Skót-felföld déli részéről származhatott. Utóbbi személyről arcrekonstrukció is készült.

Az adatok alapján bár modern utak még nem léteztek, a korabeli emberek képesek voltak nagy távolságokat megtenni. A periódus ennek ellenére veszélyes volt, egy nőnél és egy gyermeknél is az erőszakos halál nyomait mutatták ki.