A modern oknyomozó újságírás egyik legnagyobb alakja

A száguldó riporter lassan és megfontoltan dolgozott, hírlapíróként csak olyat írt le, amit maga is látott. Riportjai, riporteri módszerei és szakmai etikája épp ezért a mai napig a publicisztika egyik oktatott mintáját képviselik. Egon Erwin Kisch gyakran álruhában járta a prágai éjszakát, néha egy jó anyagért együtt aludt a csavargókkal az éjjeli menedékhelyeken. Szigorúan ragaszkodott a tényekhez, ezért nemcsak szenzációs újságíró, de igen bátor ember is volt.

Egon Erwin Kisch 1885. április 29-én született Prágában. Rövid ideig a Német Műszaki Főiskolára és a Prágai Német Egyetemre járt, majd egy évig a császári hadseregben szolgált. A pályafutását már újságíróként kezdte a Prager Tageblatt, prágai német nyelvű újságnál. 1906-tól a Bohemia, szintén német nyelvű újságnál dolgozott, de folyamatosan fejlesztette riportkészítő képességeit. Úgy vélte, hogy az újságírás a társadalomkritika egyik formája. Az első világháborúban, a szerb fronton tizedesként szerzett tapasztalatai arra késztették, hogy a társadalom bajainak szisztematikusabb elemzésére törekedjen – írja az Australian Dictionary of Biography online oldala.

Kisch 1918 novemberében harcolt a bécsi forradalomban, nem sokkal ezután pedig Berlinbe utazott, ahol a Komintern nevében vett részt „népfrontos” testületek szervezésében. A Der Rasende Reporter 1924-es megjelenése, majd a Szovjetunióba (1926), az Amerikai Egyesült Államokba (1929) és Kínába (1933) tett utazásokról szóló beszámolói „mind kommunista nézőpontból íródott, de szellemességtől sziporkázva” alapozták meg hírnevét. A mai kor embere ezért az egyik legjelentősebb és legsikeresebb német nyelvű riportíróként emlegeti nevét.

A berlini Reichstag felgyújtásának másnapján, 1933 februárjában a nácik elfogták és bebörtönözték, de csehszlovák közbenjárásra kiszabadult. Csehszlovákiába száműzték, ahonnan Párizsba ment. A történészek szerint Kisch háborúval és fasizmussal szembeni ellenállása személyes meggyőződésből fakadt, nem csupán a kommunista pártban való részvételéből.
1936-tól két éven át tudósított a spanyol polgárháború eseményeiről. 1940-ben, miután a németek megszállták Franciaországot, Mexikóban talált menedéket, majd a második világháború végén visszatért Csehszlovákiába. Oknyomozó újságíróként Kisch leplezte le azt is, hogy az öngyilkosságba menekülő és az oroszoknak kémkedő Redl ezredes valószínűleg nem a katonai szolgálat súlya alatt roppant össze, hanem homoszexualitása miatt zsarolták.

Élete során végig cseh nemzetiségűnek vallotta magát, és útleveléhez is ragaszkodott.
Egon Erwin Kisch szülőföldjéről szóló nagy könyvének tervezete végül befejezetlen maradt. 1948. március 31-én Prágában agyvérzésben halt meg.