A magyar régészet atyja

A magyar régiségtudomány egyik megalapítója, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban kapitányi rangot is szerzett. Rómer Flóris sokrétű személyiségét jól tükrözi, hogy festőművész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nagyváradi nagyprépost-kanonok, valamint a Magyar Történelmi Társulat alapító tagja volt. Elkötelezett kutatóként járta be az országot, illetve Európa nagy részét.

Rómer Flóris 1815. április 12-én született Pozsonyban egy kisiparos németajkú családban. Gyermekéveit az úgynevezett vidám céhélet szőtte át, és később sem veszítette el humorát. Szülei igyekeztek széles körű oktatást biztosítani neki, Trencsénben a szlovák nyelvet, miközben Tatán a magyar nyelvet sajátította el. Miután a kezdetektől papnak szánták, ezért 1830-ban belépett a Benedek-rendi szerzetesek közé, bölcsészeti doktor lett. Nyolc év múlva már a Pisky-kódex megjelentetését készítette elő a tihanyi apátságban, ezután pedig felszentelték. Tanított Győrben, Pozsonyban és Kőszegen is, többek között latin nyelvet és természetrajzot, de ő vezette a bencés növendékek természettudományos képzését is. Első tudományos cikkei is ebben az időszakban jelentek meg, amelyekkel elismertséget vívott ki.

„Üresedésbe jővén a posonyi physikai tanszék, a főapát az öregebb tanárokat kínálta meg e catliedrával, és mikor azt elfogadni vonakodtak, végre engem nevezett ki, bár a posonyi akadémiai collegák előre restelték, hogy ily fiatal tanár koczkáztassa az akadémia tanárság tekintélyét. Ismét rendezetlen, elhanyagolt szertárt kellett átvennem ugyanattól, ki hajdan e tudományban tanárom vala. Egész szünnapok alatt rendeztem és javítottam a készleteket. Fellépésem a posonyiak nagy méltánylásával történt; diákjaim közül, némelyek, mint az Erdélyiek, a nváradi püspök rokonai, már a szünnapok alatt csatlakoztak hozzám; előadásimat az akadémiai jogászok, városi tisztviselők és az evangelicum lyceum physicusai kezdték seregesen látogatni, mi szokatlansága miatt collegáim közt, kik már egyenlőre nem igen kedveltek,, irigységet támasztott és a prodirector által consensualiter felszólittattak, hogy a vendégeket előadásimtól eltávoztassam” – idézi Rómer Flórist az életét feldolgozó Kumlik Emil a Rómer Ferenc Flóris élete és működése című tanulmányában.

Ezek után nem tűnik meglepőnek, hogy megbízták a serdülő József főherceg nevelésével. Rómer Flóris természetrajzi leckéket adott neki, miközben baráti viszony alakult ki kettőjük között, amely életük végéig kitartott.

„A külső zaj és zavar dacára ezen évet életem legboldogabb szakának vallom. Azon ragaszkodás, melyet minden felvigyázat daczára tanítványomban tapasztaltam , azon rendkívüli kedv és szorgalom, melylyel tárgyaimat felkarolá, holott másutt nem értetvén és nem méltányoltatván, nem nagy kedvvel hallgatta tanárait, rendkívül serkentettek, hogy a legjobbat elérhessem. A gyakori kirándulások, a fényes próbahét eszközlék, hogy a m agas tanítvány mind inkább ragaszkodott személyemhez, és ezen év emlékét m aga részéről is legkedvesbnek nem egyszer nyilvánitá” – áll Rómer Flóris önéletrajzában.

Az egyre népszerűbb, ám még mindig felettébb szerény tanár Bécsbe ment és itt érte a szabadságharc híre is. Eleinte úgynevezett utász közlegényként, majd honvédtisztként, végül századosként harcolt. A ranglétrán a bátor tetteinek elismeréseképpen tudott ilyen gyorsan előrehaladni. Rómer Flóris részt vett 1849. április 10-én vívott váci ütközetben, de becsülettel harcolt Buda visszafoglalásánál is 1849. május 21-én. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték (Bécsben, Olmützben, Brünnben és Josefstadtban raboskodott), az ellene felhozott fő vádpont nevének magyarosítása és a harcra való buzdítás volt, végül közkegyelemmel szabadult 1854-ben.

Újból tanítani kezdett, tervszerű fejlesztési programokat valósított meg, több múzeum szervezése és megalakítása fűzhető a nevéhez. Győrben régészeti tanszéket állított fel és elkezdte szerkeszteni a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek sorozatot. Tudományos munkássága 1860-tól felgyorsult, amikor az Árpás és Mórichida közötti román kori Szent Jakab apostol-templom történelmét kutatta fel. 1861-ben kivált a bencés rendből, majd Pestre költözött, és ott az MTA kézirattárnoka, majd 1862-től gimnáziumi igazgató lett. 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Abban az időben hozták létre azokat az intézményeket, folyóiratokat, amelyek a magyar régészet tudományának alapjai voltak. 1984-től már az Archeológiai Közleményeket szerkesztette, több nemzetközi ősrégészeti kongresszuson vett részt és életét a régészetnek szentelte. Elkötelezett kutatóként bejárta az országot, valamint Európa nagy részét. Rómer Flóris kezdeményezte a hazai műemlékvédelem első lépéseit, de ő alapította a római katolikus püspöki palota híres 20 ezer kötetes könyvtárát is. A Magyar Történelmi Társulat alapítója 1889. március 18-án hunyt el Nagyváradon.