Az állatmesék népszerű írója

Mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, és általában az emberi gyarlóságot. Ki ne ismerné A holló és a róka vagy épp A tücsök és a hangya történetét? La Fontaine-t méltán nevezik a leghíresebb francia meseírónak, de valószínűleg máig ő a legolvasottabb tizenhetedik századi francia író. Sőt, Gustave Flaubert, a lélektani regény egyik legnagyobb mestere szerint La Fontaine volt az egyetlen francia költő, aki Victor Hugo előtt „megértette és elsajátította a francia nyelv textúráját”. Meséi minden értelemben választékosak: korrektek, kiegyensúlyozottak, tele vannak remek rímekkel, természetesek és könnyedek, miközben pörgősek, szellemesek, bölcsek, és teljes mértékben franciák. Nem véletlen, hogy azonnali sikert arattak. Francia diákok több generációja fejből fújta a történeteit, és ma is idézni tudják a leghíresebb sorokat, amelyek a köznyelv részévé váltak – írja a New World Encyclopedia online portál.

La Fontaine 1621 nyarán született egy jómódú hivatalnokcsaládban Chateau-Thierry-ben, ahol a szülei papi iskolába íratták. A fiúnak azonban nem tetszett az egyházi életforma, ezért úgy döntött, hogy jogi tanulmányokba kezd. Amikor 1649-ben lediplomázott, a francia bürokratikus apparátusban vállalt állást, több történelmi forrás szerint felvették ügyvédnek , de erre nincs tényleges bizonyíték. A bürokratikus köröknek köszönhetően azonban bekerült a korabeli legjobb társaságokba, miközben több szempontból is hasznos kapcsolati tőkét épített ki.

La Fontaine gyakran járt Párizsban, de csak 1656 körül döntött úgy, hogy több időt kéne töltenie a francia fővárosba. Irodalmi pályafutása csak harminc éves korában kezdődött: úgy tudni, hogy épp François de Malherbe francia költő és műfordító egyik könyvének olvasása ébresztette fel benne először a „költői fantáziát”, de egy ideig semmi mással nem próbálkozott, mint a korabeli divatnak megfelelő művek, mint például epigrammák és balladák írásával. 1672-ben úgy döntött, hogy elhagyja Champagne tartományt és Párizsba költözik: itt már minden idejét az irodalomnak szentelte. A korábban kiépített kapcsolatrendszerének köszönhetően a mecénások bőkezű támogatásaiból élt, így gyorsan beilleszkedett az új környezetbe és a neve gyorsan ismertté vált.

Az antik gyökerekből táplálkozó állatmeséit kezdetben kritikusan fogadták mind az olvasók, mint a szakmai nagyközönség. Pedig La Fontaine később velük tett országos népszerűségre szert, történeteit nem csak a gyerekek kedvelték, hanem a felnőttek is.
1682-ben, több mint hatvan éves korában már Franciaország egyik első írójaként ismerték el. A Francia Akadémia tagjává is megválasztott író 1692-ben azonban olyan súlyosan megbetegedett, hogy élete utolsó néhány évében szinte képtelen volt az alkotásra. Az 1695. április 13-án 74 éves korában hunyt el. A közkedvelt költőt Párizs egyik belvárosi temetőjében helyezték örök nyugalomra.