Az első amerikai elnök, aki merénylet áldozata lett

1865. április 14-én este John Wilkes Booth, korának népszerű színésze és a konföderáció szimpatizánsa meggyilkolta Abraham Lincolnt, az Amerikai Egyesült Államok első republikánus elnökét a washingtoni Ford Színházban. A támadás mindössze öt nappal azután történt, hogy Robert E. Lee konföderációs tábornok megadta magát, és Appomatoxnál letette a fegyvert. Ezzel pedig gyakorlatilag véget vetett az amerikai polgárháborúnak.

A merénylő, John Wilkes Booth 1838-ban született híres színészcsaládban, és konföderációs szimpátiája ellenére északon maradt a polgárháború ideje alatt, ahol sikeres színészi karriert folytatott. Ám miközben a háború a végső szakaszába ért, több társával együtt összeesküvést szőtt az elnök elrablására. A tervezett emberrablás napján, 1865. március 20-án Abraham Lincoln azonban nem jelent meg ott, ahol az emberrablók vártak rá. Két héttel később Richmond elesett az Unió erői által, és miután Robert E. Lee tábornok is megadta magát április 9-én, Booth újabb baljóslatú terv kidolgozásába fogott. Ekkor tudta meg, hogy április 14-én Lincoln tiszteletét teszi a washingtoni Ford Színházban, ekkor egy még ördögibb tervet dolgozott ki, szerinte Lincoln, Andrew Johnson alelnök és William H. Seward külügyminiszter (az elnök és két lehetséges utódja) egyidejű meggyilkolása nagy zavart okozna az Egyesült Államok kormányában – írja a History.com online történelmi portál.

Lincoln és társai aznap késve érkeztek az előadásra, de az elnök állítólag jó hangulatban volt és jóízűen nevetett a produkció alatt. A színpad felett egy privát karzaton foglalt helyet, ahová John Wilkes Booth észrevétlenül be tudott surranni: 10 óra 15 perckor közvetlen közelről, az elnök tarkójánál sütötte el a 44-es Derringer pisztolyát. A tömeg a kibontakozó drámát eleinte a produkció részeként értelmezte, de a first lady sikolya gyorsan elárulta a sajnálatos valóságot. És bár a merénylő menekülés közben eltörte a lábát, mégis sikerült elhagynia a színházat és lóháton megszöknie Washingtonból.

A közönség soraiban helyet foglaló, Charles Leale nevű, 23 éves orvos azonnal az elnökhöz sietett, amikor meghallotta a lövést és Mary Lincoln sikoltását. A politikust a székére rogyva találta, bénultan, miközben nehezen kapott levegőt. Több katona azonnal bevitte egy panzióba az utca túloldalán, ahol lefektette egy ágyra. A helyszínre érkező sebész azonban arra a következtetésre jutott, hogy az elnököt nem lehet megmenteni, és valószínűleg az éjszaka folyamán meghal. Andrew Johnson alelnök, Lincoln kabinetjének több tagja és legközelebbi barátai egész éjjel ott virrasztottak az ágya mellett. A first lady egy szomszédos szobában gyászolt legidősebb fiával, Robert Todd Lincolnnal az oldalán.

Abraham Lincolnt 56 éves korában, 1865. április 15-én reggel 7 óra 22 perckor nyilvánították halottnak. Holttestét egy ideiglenes koporsóba helyezték, majd zászlóval leterítették, és fedetlen fővel vonuló tisztek kísérték fegyveres lovassággal a Fehér Házba, közben a városi templom megkongatta harangjait. A sebészek alapos boncolást végeztek; Mary Lincoln pedig levelet küldött nekik, amelyben azt kérte, hogy vágják le neki Lincoln egyik hajtincsét emlékként.

A búcsú imát Phineas Densmore Gurley presbiteriánus lelkész mondta, majd Edwin M. Stanton hadügyminiszter kijelentette: „Immár a történelem részévé vált”. Andrew Johnson alelnök 1865. április 16-án felesküdött elnöknek. Abraham Lincoln testét április 19-én vitték át a Capitoliumba, ám temetése előtt még három héten át utaztatták vonaton az ország északi városaiba. Százezrek vettek tőle búcsút, az emberek máglyákat égettek és zsoltárokat énekeltek tiszteletére.